Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 bámban, irtózom utálom az őszirózsát, tudod, s mellette egy cédulát, melyen az a mamlasz közli velem, hogy nagyon boldog. Nyilván akkor csókolódzott először a dragonyossal. Én meg ezt ostoba fejemmel eleresztem őzt a jelt a vészjelt a fülem mellett ...- Ne emészd magad, édes! - mondta az orvos, s nagyon gyöngéden és szerelmesen kezet csókolt az asszonynak. - Hátha vaklárma az egész? Oly kevés valószínűsége van annak ...- Hallgass! - mondta az anya. - Tudom, hogy mit beszélek. Nem ilyen nő kell Tamásnak.- Karesú Hát milyen?- Karcsú, arányos termetű, kicsi legyen, akit babusgatni lehet - mondta az asszony némi megfontolás után. - Gyors mozgású legyen, élénk szellemű, nevetős. Lehet szeszélyes is, de módjával. Az ilyen nagy testű nők hidegek, számítók, és ha szeszélyeik csak akkor olyankor vannak, amikor az hasznot ígér. Legyen humora! Legyen egy kissé bolondos is, hogy a férje el ne unja magát mellette, legyen elnéző, amikor az urát veszi elő a bolondóra, tudjon jószívvel megbocsátani, mert ő maga is botlik. Gyöngédség és tapintat legyen benne, mert anélkül két ember nem tud egymással meglenni egy lakásban. Szeresse az urát!- Szóval olyan legyen, amilyen te vagy - mondta az orvos kisvártatva.- Az ... az - mondta az asszony. - Pont olyan! Az anya elnovotto magát Te pedig csak nevess, te szemüveges sátán - tette hozzá, bosszúsan fintorogva apró, finom orrával -, mert soha többé nem teszem be a lábamat ebbe a szobába. * Harmadnapra volt esedékes a csütörtöki házibarát-vacsora. Kiss János professzor már hetek óta betegeskedett, aznap sem érezte jól magát, s lemondta a vacsorát. Pol- lák dr. pedig engedélyt kért arra, hogy este helyett ebéd utáni feketére tehesse tiszteletét; az egymás hegyére-hátára kapaszkodó politikai események esténként a szerkesztőséghez kötötték. Sorsdöntő kül 1919 tavasza, úgy látszik, rajta akarta hagyni keze nyomát a nemzet sorsán, fontos külpolitikai tárgyalások folytak, több miniszteri tárca gazdát kívánt cserélni, a kommunisták egész vezérkarát letartóztatták, sőt úgy hírlett, hogy Károlyi Mihály, a köztársasági elnök, minthogy nem tud megegyezésre jutni az antanttal, a lemondás gondolatával foglalkozik. (Itt még néhány konkrét politikai részlet szükséges, melyeket nem tudok pusztán emlékezetből felidézni. - Szerző.) Dr. Pollák elemében volt. Ide-oda cikázó csíptetőjét, mint egy menekülő pillangót kergetve ide oda fel-alá száguldott az ebédlőben, s kurta kis lábainak, combjainak, rövid, vastag karjainak hadonászásával úgy megtöltötte a szobát, hogy még kopasz feje számára is alig maradt hely a levegőben. - Üljön már le, Miska, mert már szédülök - mondta a háziasszony. — Jól van, megbocsátok. Ha olkópzolok Elképzelni is szörnyű, hogy harminc évig ilyen körforgalmat bonyolított volna le körülöttem, ha véletlenül a maga nevét húzom ki a lutrin.- Lehet, hogy akkor megnyugodott volna - mondta az orvos mosolyogva.- Soha! - kiáltotta a vezércikkíró, aeélesv-pisze vastag cimpájú pisze orráról lekap305
