Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 egy-egy halom, mint a tél utolsó, fölre heveredett kuvaszai, egy-egy kis kupac, mint egy földre ejtett szennyes puha női zsebkendő. Odaát sárgán vonult a pesti part lámpasora. A Parlamentben néhány tucat ablak ki volt világítva. A hatalmas folyó egy- egy lés aprócska érthetetlen hullámában olykor megbuktatta magát egy lámpás buzgó fényecskéje, s egy perc múlva, mintha kwsavarta elunta volna magát, már kis aludt; a múlandóság gyöngéden vigasztaló bája ülte meg az egész nagy setét éjszakai tájat. Langyos szél fújt.- Szép este van - mondta Tamás a maga közönséges modorában. Elza a sötét rakparton nem sugárzott olyan érthetően, mint megvilágított helyeken. A hangja is mélyebb volt. - Szép - mondta.- Lelkesítő - mondta Tamás.- Az ember csak ilyenkor érzi igazán, hogy milyen elhagyatott - mondta a lány.- Mi baj van, Elzike? - kérdezte a fiatalember ijedten.- Maga nem tudja - mondta a lány -, hogy mit tesz az, ha az embernek nincs anyjaTamás ezt valóban nem tudta. Elképzelnie is nehezére esett. - Valami baja van, Elzike? - kérdezte a férfiak durva közvetlenségével. - Nem lehetnék a segítségére?- Semmi bajom - mondta a lány. A Duna-parti sötétségben nem látszottak meg arcának bizonyára fenségesen mélabús, dúlt háborgó vonásai, de tisztán ki lehetett venni fejtartásának tragikus esettségét. - Semmi bajom. A De az anyja az egyetlen igaz barátja az embernek, mondta senki mástól nem kaphat önzetlen tanácsot. Főképp az egyedülálló nő.- Elzike, de hát itt vagyok én! - kiáltotta bele Tamás az éjszakába.- Ugyan! - mondta a lány.- Nincs hozzám bizalommal? Elza egy ideig hallgatott. Milyen jogon kérjek - Miért kérnék én épp magától tanácsot? Miféle jogcímen? Ma nekem udvarol, holnap egy másik lánynak.- Elza, Én magát jegyesemnek tekintem, Elza - mondta a fiatalember ünnepélyesen. - Csak magán múlik, hogy elfogadja-e egy életre szóló szerelmemet és barátságomat.- Tényleg? - mondta a lány. - Hát ha majd méltónak mutatkozik rá. Az est további folyamán abban állapodtak meg, hogy amíg Elza nem közli apjával eljegyzésüket, amit több okból családi okokból még egy időre el akart halasztani, addig Tamás sem szól róla szüleinek. A fiatalember mindössze arra kért engedélyt, hogy egy öreg barátját, Kiss János egyetemi tanárt beavathassa titkába. Elza megkérdezte, hogy a professzor ismeri-e szüleit, s az igenlő válaszra homlokát ráncolta. - Kinek a barátja volt eredetileg, apjáé vagy anyjáé? - kérdezte. - Úgy tudom, mindkettőjüké egyidejűleg. — Értem - mondta a lány. - Tán udvarolt is az édesanyjának? Kettejük közt viszonyában ez volt az első kínos kérdés pillanat Tamás számára, az első vetkőzés, az eljövendő házastársi viszonynak bizalmasságnak egyik előlegezett szemérmetlenkedése. De nem lehetett kitérnie, ha nem akart már az első pillanatban egy tűhegynyi csalfaságot ojtani tiszta frigyükbe. - Úgy tudom, lánykorában udva303
