Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)

1957 - Elbeszélés

1957- Igen - mondta Tamás. - Nem is arra gondoltam, hogy most egyszerre kiterege­tem maga előtt minden lelki szennyesemet, mert akkor igazságtalan volnék magam­mal szemben, mivel talán nem ismeri még eléggé jó tulajdonságaimat sem. Apám szokta mondogatni, hogy űz ogy attól fél, hogy ez egyszer valami végzetes, jóváte­hetetlen ostobaságot fogok elkövetni, mert ...- Tényleg azt mondja a papája? - kérdezte Elza mosolyogva.- De miért mondja? - kiáltotta a fiatalember vastag hangján, mely nem annyira ter­jedelmével, mint izgalmával egyszerre betöltötte az egész cukrászdát. - Halkabban! - mondta Elza. - De miért mondja? - ismételte Tamás halkabban. - Mert gyűlölöm a középszerűséget. Egy Nyomasztó, kicsinyes korban élünk, mely-a-maga egészében egy században, mely a kispolgári szorgalom és kapzsiság verejtékétől bűzlik. Néz­zen szét, sehol nyomát sem leli az emberi szellem igazi nagyságának, annak a nagy az alkotói erőfeszítésnek, mely minden nagy kort jellemzett, a görög hajnalt éppúgy, mint a legsötétebb középkort, annak az elszánt akaratnak a keze nyomát, hogy meg­változtassuk a világot. Mi legföljebb számba venni tudunk, leltározni, hogy a kor nyelvén beszéljek, a bankárok és kereskedők nyelvén. Vegye szemügyre a háború úgynevezett tisztító vérzivatarát: látott már ennél nyomorúságosabbat? Szatócsok ugranak egymás torkának, illetve ugrasztják egymás torkának « rosszul fizetett ke­reskedősegédeiket és alkalmazottaikat. Van ennek a háborúnak egy eszméje? Tegyük fel: a szabadság? Vagy a hit? Az igazság? Ahogy Thuküdidész mondja: az erős meg­teszi, amit csak meg tud tenni, a gyönge meg elszenvedi, amit el kell szenvednie. Te­gyük fel, hogy Vilmos császár megnyerte volna a háborút: mit változtatott javított volna a világon, hogy a németek gyarmatokat hódítanak, s meggazdagodnak, az an­golok meg elvesztik gyarmataikat, s elszegényednek? A bolt gazdát és cégért cserélt volna, de az eredmény ugyanaz marad, a polcokról továbbra is a középszerűséget és a kicsinyességet árusítják. Miért szeressem én jobban a pocakos németet a pocakos angolnál? Ez a háború a felület tragédiája, nem a mélységé. Az egész korszak olyan lelkiismeretlenül felületes, hogy ki kellene hagyni a történelemkönyvekből. Ha csak tíz emberről tudnék a földön, akik azon törnék a fejüket, hogy miként lehet megvédeni az embert saját maga ellen, azaz az eredendő tisztességét, a jó iránti hajlamait gazdaságilag vagy lélektanilag vagy akárhogy felerősíteni és kitenyészteni a kártékony ösztönei rovására, mondom, ha csak tíz emberről tudnék, akik ezen a kérdésen gondolkoznának, akkor ki tudnék lehetne békülni azzal a gon­dolattal, hogy a szatócsok és újságírók korában álak élünk. De nem tudok ilyen tíz emberről.- Még nem szóltak magának - mondta Elza.- Még nem. Gúnyolódik, Elzike?- Isten ments - mondta a lány. - Meglehetősen tetszik, amit mond.- Van egy feltevésem - folytatta a diák égő füllel -, amelyet sajnos nem tudok-még még sokáig nem lehet majd tudományosan megalapozni. Huxley T. H. híres tétele szerint azok a különbségek azok a testi különbségek, melyek az embert elválasztják a csimpánztól és a gorillától, nem olyan nagyok, mint azok, melyek a gorillát elkü­299

Next

/
Thumbnails
Contents