Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 ta vágtáját.- Te hova rohansz? - kérdezte koboz Rubinyi Elemér, egy idősebb volt diáktársa a bölcsészeti karról, akivel Tamás egy időben meghitt baráti viszonyban volt.- Sétálok - mondta Tamás.- Éjszaka?- Ige« Éjszaka - mondta Tamás. - Szervusz. De miközben elindult, elsőrangú, fásom remek ötlete támadt. Megállt, hátrafordult.- Megihatnánk valahol egy pohár bort, ha van kedved?- Kedvem? Van pénzed?- A vendégem vagy persze - mondta Tamás utálkozva készségesen. Elemér csodálkozott. Jó néhány éve ismerte már Tamást, még nem látta inni. Pénzt költeni sem nagyon; bár Tamás nem volt fukar, de vagyonos híre lévén, gondosan beosztott, takarékos életmódja zsugorinak festette. Némi tanakodás tanácskozás után, melyet Roboz a némán álldogáló Rubinyi a szórakozottan mellette álldogáló Tamás néma szótlan helybenhagyásával a saját hevesen ugráló, nagy ádámcsutkájával folytatott, ezzel végül is abban állapodtak meg, hogy a kocsmák, kávéházak korai zárórájára való tekintettel az Otthon írók és Hírlapírók Körébe mennek fel, ahol akár reggelig el lehet időzni egy-két üveg jó bor mellett. - Tag vagyok - mondta Rubinyi s téged mint vendégemet viszlek fel. - Tamás kivételei] lelki ereje mellett tanúskodott, hogy nagy lelki kínjai közepette io ol tudott ezen csodálkozni csodálkozva nézett rá: Rubinyi nemrég még történelem szakos volt, s tanári pályára készült, hogy került a hírlapírók klubjába? - Ez az a pálya, melyen Az újságírói pályán lehet ma a leggyorsabban lőhet boldogulni - magyarázta el az ádámcsutkája ádámcsutka, a hegyesen kiugró áll s a nagy, horgas mm orr alatt, melyek mint az örök éhezés és a telhetetlen mohóság jelvényei cégjegyzése rögtön szemen szúrtak mindenkit, aki eléjük került. - Azért a kis nyugdíjért a végén bajmolódjak én negyven évig Beregszászon vagy Kisújszálláson taknyos parasztkölykökkel? - magyarázta az ádámcsutka. - Inkább most töltöm meg a hasamat, amikor még tudok zabálni, s majd gyomorbajos öregségemre diétázók. Az Est konszern lapjaiba írt, egyelőre még névtelenül, kisebb cikkeket, riportokat. Tamás kivételes lelkiereje mellett tanúskodott, hogy nagy fefk+ kínjai közepette ezen is el tudott csodálkozni; az egyetemről úgy ismerte Rubinyit, mint meggyőződéses, kérlelhetetlen antiszemitát, aki főképp a zsidó sajtót okolta az ország erkölcsi s gazdasági romlásáért s a háború elvesztéséért. - Az Otthonba már azért is érdemes felmenni - mondta Rubinyi, miközben az Erzsébet kőrútról befordultak a Rákóczi útra -, mert ott az ember mindig meghallja a legfrisebb politikai híreket.- Nem érdekel a politika - mondta Tamás. Már megbánta, hogy elhívta Rubinyit.- Az emberek is érdekesek, akikkel ott találkozni fogsz - kiáltotta az ádámcsutka.- Az ő kezükbe van letéve az ország politikai tájékoztatása, sőt mi több, irányítása. A diák ettől a biztatástól még rosszabb kedvű lett. Most már nyilvánvaló volt előtte számára, hogy tévedett, amikor Rubinyihoz kötötte estéjét. Mindennek tetejébe egy idő-éta a környék sem volt kedvére, ahol jártak; egy idő óta nem szerette a Rákóczi 280
