Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. április 25
1957 1957. április 25. KÉRDÉS. Ön az előző kihallgatásán olyan vallomást tett, hogy azért Önt bízták meg az írószövetség kiáltványának a tömegek előtti ismertetésével, mert tudták, hogy korábban harcolt az Andics-féle kultúrpolitika ellen. Miután a kiáltvány ismertetése nem kultúrpolitikai kérdés, adjon választ arra, miért Önt bízták meg a kiáltvány ismertetésével? FELELET. Véleményem szerint azért engem küldtek ki Veres Péter mellett a Petőfi, illetve a Bem térre, mert az elnökség véleménye szerint népszerű voltam és tekintélyem volt az egyetemi ifjúság előtt. Ezt három oknak tulajdonítom: 1. Könyveimet szerették. 2. Ismerték kultúrpolitikai harcomat. 3. Petőfi-körbeli felszólalásom népszerűvé tett a diákság körében. A saját tapasztalatom azt volt, hogy legnépszerűbb a kommunista diákság körében voltam. Megjegyezni kívánom, hogy amikor a kiáltvány elkészült, az írószövetségben egy perc alatt eldöntötték, hogy „Veres és Déry fog kimenni” a fenti helyekre, s ez olyan névbekiáltás és általános helyeslés alapján nyert elintézést. És én nem tiltakoztam ellene, hanem vállaltam a feladatot. Emlékszem még, hogy arról is szó volt, hogy beszédet mondjak, ezt azonban nem vállaltam, mert nem szeretek szerepelni. KÉRDÉS. Folytassa vallomását az október 23-án kifejtett tevékenységét illetően! FELELET. Emlékezetem szerint du. 3 órakor indultunk el az írószövetségtől a Petőfi tér irányába gépkocsikon, én taxit rendeltem. Nem tudom pontosan meghatározni, hogy kikkel hagytam el az épületet, mert velem egy időben mindenki elindult azzal a céllal, hogy részt vegyünk a tüntetésen. Pontosan emlékszem, hogy a Váci utca és Kossuth Lajos utca torkolatánál csatlakoztam a Színművészeti Főiskola tüntető csoportjához és velük együtt vettem részt a tüntetésben, illetve miután a Petőfi téren az „ünnepség” már lezajlott, együtt folytattuk az utat a Bem tér irányába. KÉRDÉS. Hogyan fogadta Önt a tüntető tömeg és kiknek a társaságában folytatta útját, és mit tapasztalt, milyen magatartást tanúsított? FELELET. Határozottan emlékszem, hogy a színinövendék-csoporthoz tartozók lelkesen fogadtak, és én szívesen mentem közéjük. Lelkesedésükben engem nyomban Bacsó Péter és Sinkovits Imre"2 karon fogott és úgy mentünk tovább. Azt egyáltalán nem tapasztaltam, hogy akár az utcáról a járókelők, vagy a tüntetés más résztvevői felismertek volna. Az utcaközönség túlnyomó része rokonszenvvel, sőt lelkesedve fogadta a tüntető tömeget. Volt egy része a közönségnek, amely tartózkodóan, némán nézte a felvonulást, feltevésem szerint, talán azért, mert féltek véleményt nyilvánítani. A tüntető csoport jelszavakat és kis versikéket kiabált, ezek közül emlékszem: „Lengyel-magyar barátság”, „Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”, „Minden ország katonája menjen saját hazájába” jelszavakra és arra, hogy Kossuth-nótákat énekeltek. Tapasztaltam még azt, hogy a magyar zászlókból kivágták a címert, én nem láttam, hogy bárki is vörös zászlót kitett volna. 27
