Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 lem hozományt az apódnak - mondta. - De csak azért ígért, mert az apád kért.- Aha - mondta Tamás vészjóslóan.—Kért!- Nem ... nem volt szép dolog az apádtól nem volt ga - mondta az anya nem volt gavallér dolog, hogy hozományt kért a bátyámtól, aki akkor még kishivatalnok volt, s a fizetéséből tartott el bennünket, özvegy anyánkat meg engem, apádnak pedig akkor már jól menő praxisa volt. Nem volt előkelő dolog.-Undorító volt-mondta Tamás. Pollálc Az anyának könnybe lábadt a szeme. - Pollák egy fillér hozomány nélkül elvett volna, gondolkodás nélkül. Jánosról nem is szólva ...- Miféle János? - kérdezte Tamás. Az asszony nem felelt rögtön. - Hát Kiss János professzor - mondta egy idő múlva. A diák Tamás lesütötte szemét. - Kiss professzor úr el akarta venni édesanyámat?- Igen - mondta az asszony.- És dr. Pollák is?- Igen - mondta az asszony. - S egyik sem kért hozományt.- Undorító - mondta Tamás. Az asszony felkelt, az egyik székhez ment, s a rajta heverő fellapozott saék könyv alól kihúzott egy kis onipko csipkeszegélyű zsebkendőt, s megtörülte a szemét. - Nem volt szép dolog édesapádtól, hogy ezt a régi históriát elmondta elpletykázta neked.- Undorító volt - mondta Tamás. Az asszony visszaült a helyére. - Jól tetted, hogy eddig nem mondtad nekem vissza szóltál róla.- Mert megértettem azt hittem - mondta a diák -, hogy csak pillanatnyi elkeseredésében feledkezett meg ennyire magáról.- De akkor most meg miért hoztad elő? — mondta az asszony egy idő múlva. - Megharagudtál valamiért az apádra?- Nem — mondta Tamás. Az asszony a zsebkendőjével játszott. - Hát remélem is mondta. Mert ez olyan csúnya jellemvonás volna, el sem hinném rólad.- Nem haragudtam meg - mondta Tamás.- Akkor meg miért hoztad elő? Két évvel a beszélgetés után?- Mert tudni akartam, hogy apámnak is van-e megbocsátanivalója édesanyámnak.- Úgy? - mondta az asszony. - Szóval ez az a jó kis beszélgetés, amiért bejöttél hozzám? Azt hiszem, jobb tetted volna, ha a szobádban maradsz. Tamás ezúttal, szokásától eltérőn, nem sértődött meg, ha egy pillangó szárnyával orron ütötte. Kezét, tarkóját ellepte az izzadság, kissé belapított orra nagy, lapos arcában kékesfehér volt az izgalomtól. - Jól van, ne haragudjék már, édesanyám! — mondta. - Én annyira szeretem és tisztelem magát, hogy mindent meg szeretnék tudni az életéről.- Te mamlasz - mondta az anya. Szeme alatt, az érzékeny bőrben még érezte a rá278
