Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957- Tovább! - mondta kiáltotta dr. Pollák, kezével orrmagasságban. - Tovább, kedves barátom!- A mi Pollák barátunknak nyilván most is van egy hír a zsebében - mondta a professzor amelytől előreláthatólag a legközelebbi tfe száz év sorsa függ. Egy Teszem, egy új miniszterelnökségi sajtófőnököt neveztek ki. Máris személyesen felelősnek érezzük magunkat. Vagy lemondott a köztársasági elnök, vagy Vilmos császár öngyilkos lett. Felelősséget érzünk ... Nőm találtam el? Hogyhogy, nem találtam el? Egyik sem? ■:■■■■. tévedtem? Anglia hadüzenet nélkül megtámadta saját szövetségeseit? ... Még ez se? Ugyan kérem!- Már engedelmet kórok - mondta kiáltotta az újságíró, és csíptetője végre, mint egy kötelékétől megszabadult rab madár, végre a levegőbe emelkedett, magasan a saját érdemtelen elhízott testéhez leláncolt professzor fölé -, már engedelmet kérek, et mihi res, non me rebus submittere conor*. Arra törekszem, hogy én uralkodjam a dolgokon, nem ők rajtam, de Ezek a részletek az apró részletkérdések, mint teszem egy újabb háború lehetősége, valamennyiünk életébe elevenébe vágnak.- Nem tagadom mondta a professzor. S mit tud ellenük tenni? - kérdezte a professzor, s arcának nagy zsírpárnái és árkai között egy szelíd, elnéző mosoly jótazado aett csillant fel. - Átmegy egy ellenzéki laphoz?- Soha! - kiáltotta az újságíró.- Ez biztos? - kérdezte a háziasszony.- Drága Magda - mondta dr. Pollák harsányan nevetve -, ha nem maga kérdezné, megsértődnék. De maga is félreismeri a jellememet. Én mindig hű maradok a mindenkori többséghez. A professzor újra mellére csüggesztette fejét, úgy mosolygott fel az öreg vezér- cikkíróra. - Magát a humora védi meg a saját ostobasága ellen, kedves Miksa - mondta. — Nekem sajnos nincs más védelmem a magamé ellen, mint embertársaim elnézése. Pedig ... öhöm ...- No? - mondta a háziasszony kíváncsian.- Nem él rosszul az — mondta a professzor, újra helyet cseréltetve két átvetett lábával akinek sem életét, sem halálát nem veszik észre. Tamás az est folyamán a szokottnál hallgatagabb volt, korán el is búcsúzott a társaságtól. - Valami baja van ennek a fiúnak? - kérdezte a professzor nála szokatlan gyöngédséggel, tekintetével követve az elvonuló fiatalembert. - Csak nem? - kiáltotta dr. Pollák, egy heves mozdulattal a becsukódó ajtó felé fordulva. Hamar Könnyen elérzékenyülő ember volt; ha valamilyen iamorőaéről roaaz híreket hallott ismerősének halálhírét hallotta, még ha aránylag közömbös viszonyban volt is vele, a szeme azonnal könnybe lábadt. Tamás kiemelkedő helyet foglalt el szívében több ekbék - Most veszem csak észre, hogy egész este alig szólalt meg - kiáltotta az orvos felé fordulva. - Teneked az ilyesmi nem tűnik fel?- Észrevettem - mondta az orvos, mankójával idegesen megkopogtatva a szőnyeget -, de nem vagyok hajlandó rögtön tudomásul is venni. Nem nevelek neurotikust * helyesen: et mihi res, non me rebus subiungerc conor = a körülményeket igyekszem magamnak alávetni, nem pedig magamat a körülményeknek (lat., Horatius.) 266
