Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 kedd délután mit sem sejtve, jókedvűen beállított egy barátnőjéhez, aki hétfő délutánra várta, s kedden kedd délután természetesen nem volt odahaza, máskor pedig este hazajövet Erzsi azzal a hírrel várta, hogy délután két hölgy és egy úr gyűlt össze nála, akik egy darabig vártak rá, aztán fejcsóválva s nevetve távoztak. A vacsorameghívás kényesebb ügy lévén, azokat férje is figyelemmel kísérte, s mint egy aggodalmas ébresztőóra, idejében ftgy emlékeztette Magda nénit feleségét háziasszonyi kötelességeire. De ezúttal fia rendőrségi ügye őt is kiborította rendszeretetéből. Este a család épp korai vacsorájához ült le, főtt krumpli héjában, vajjal és teával, amikor az előszobában csöngettek. Egymásra néztek: - Kijöhet ilyenkor, mama? - kérdezte Tamás. Az anya ámuldozva nézett fiára. - Miféle oibyllai látnoki képességeket tételezel fel bennem, fiam? - kérdezte fiától kedves, vidám hangján, melyet a csodálkozás még kedvesebbé fiatalosabbá tett. - Honnét tudhatnám, hogy kinek jut eszébe hozzánk becsöngetni?- Nem vár senkit? — kérdezte Tamás.- Senkit - mondta az anya mély meggyőződéssel. Az orvos gondterhelten bámult maga elé. - Ez biztos?- Hallod! - mondta az anya. - Ha én mondom. Valamennyien Mind a hárman szótlanul nézegették a szalvétával leborított krumplit nézegették; a szalvéta alól apró fodrokban csapódott fef ki a gőz.- Csütörtök - mondta az orvos a következő percben, caondoíion a szokottnál egy oktávval mélyebben.- Csak nem akarod azt mondani ...- Épp azt - mondta az orvos. Az ebédlővel szomszédos várószobában már megcsikordultak dr. Pollák, a Pester Lloyd vezércikkírójának vadonatúj cúgos cipői; mindig elsőnek érkezett a csütörtöki vacsorákra, öt-tíz perccel megelőzvén Kiss egyetemi tanárt. Amikor a oipőosikefgés után cipőinek csikorgása után ő maga is megjelent a helyszínen, a nyitott a kinyíló ajtóban, s ott egy pillanatig állva maradt, Magdáméra a háziasszony hirtelen lehajtotta fejét az asztalra, s mind a két tenyerével elfedte arcát. Még akkor is kacagott, amikor néhány perccel utóbb Kiss professzor is beállított. Nevetése olyan édes, olyan ellenállhatatlan veit, olyan csiklandósan jókedvű volt, hogy hamarosan Tamás is elkezdett hahotázni, végül az orvos sem tudta visszafojtani a nevetést, s a háromtagú család az asztal körül ülve szemébe kacagott a két elképedt vendégnek, akiknek egyideig a lábujjaikban bizsergett a gyomruk,"étvágyuk nyáluk, a gyomorsavuk meg a szemüket csiklandozta, de aztán mind a kettőn magukhoz tértek a együtt novettek a házigazdákkal amíg végül le nem ültek, s rendbe szedték megbolygatott természetüket. - Tudja, Miksa, az «re« ábrázata - mondta az asszony dr. Polláknak -, a kővé meredt arca ott az ajtóban, ha azt le tudnám írni, a maga mögött az Erzsi rómült-áb- rázata, sovány bűnbánó Magdolna area! amint arca kövér orrával s a nyitva maradt szájával levegő után kapkodott meglepetésében, s egyszersmind a szörnyű az iszonyatos gyanútól minden szál haja az égnek állt... S maga mögött a* Erzsi megrémkk rémült arca, aki nyilván attól félt, hogy a karjába talál ájulni, ha azt le tudnám írni ... 262
