Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)

1957 - Elbeszélés

1957- Érdekes - mondta Elza, súlytalanul lebegve az Erzsébet hídon, melynek magas­ba nyúló tornyos pillérei mintha diadalkapuként várnának fenséges átvonulására, mely alá a Duna folyékony zöld futószőnyeget terített. - Mi az a csu-ku-tien?- Első hallásra meg tudta jegyezni a nevet? Bámulatos! - kiáltotta a diák fellelke­sedve. - Pekingtől délnyugatra fekszik Csu-ku-tien, melynek kőbányáiban mintegy negyven ősembernek, az úgynevezett hominiánoknak a koponya- és combcsontjait fedezték fel. Ezek a hominiánok feltehetően már beszélni is tudtak, mert agyvelejük- nek épp az a része volt jelentékenyen kifejlődve, mely a mai embernél a beszéddel van közvetlen kapcsolatban. Az agyvelő szimmetrikus voltából arra is lehet követ­keztetni, hogy jobbkezesek voltak, a combcsont sajátosságai alapján pedig arra, hogy már egyenesen, két lábon jártak. Homlokuk már boltozatos, koponyatérfogatuk kb. 1000 köbcentiméter a mai átlagember 1500 köbcentiméterével szemben.- Érdekes - mondta Elza. - Ilyen sok?- Az a tény - folytatta a diák -, hogy ilyen kis agyvelejű lény is már egyenesen tu­dott járni, azt bizonyítja, hogy az ember egyenes tartása még a koponya szerkezeté­nek megfelelő átváltozása előtt való megvalósult jött létre. A tüzet is ismerték már, erről tanúskodnak azok a hamucsíkok, melyek a barlang vörös és sárga oaíkozáaú ta­lajában húzódnak. A tűzön húst sütöttek.- Érdekes - mondta Elza. - De mi nevetnivaló van ezen?- Hogyhogy? - kérdezte Tamás.- Azt mondta, hogy röhögött, amikor erről olvasott.- Illetve semmiféle megrendülést nem éreztem - mondta a diák. Azon tudniillik, hogy milyen húst sütöttek a tűzön - mondta a diák ravasz arckifejezéssel. - A bar­langban több mint negyven hominida maradványait fedezték fel, még sincs semmi­féle bizonyítékunk arra nézve, hogy eltemették volna halottaikat. Az embercsontok éppoly öeseo viooza halomba voltak egymásra dobálva, amikor rájuk találtak, mint a táplálékként szolgáló állatcsontok. Némely koponya ütésnyomokat viselt magán, melyeket többé-kevésbé hegyes eszközökkel szerszámokkal ejthettek rajtuk. Több példányon kimutatható, hogy a koponyaalap felől meglékelték őket, nyilván azért, hogy az agyvelőt kivehessék. Kettéhasított combcsontokat is találtak, melyekből bi­zonyára ugyancsak kiborították a csontvelőt, majd me nyílt tűzön megsütötték.- Szóval emberevők voltak - mondta Elza napfényesen mosolyogva maga elé.- S még tetejében ínyencek is - morogta Tamás. - De minthogy nincs képzelőe­rőm, nem tudom maga felidézni magam elé a barlangot, amelynek sötétjében hegyes dorongokkal meggyilkoltál áldozataikat agyonütötték gyengébb társaikat, sem ezek­nek halálhörgését, sem a füstölgő tűzön sercegő emberhús szagát, sem magukat a sinanthropusokat, amint előrelógó fejjel, de már egyenes gerinccel ülnek a tűz körül, és egybenőtt homloktaréjukat fel-alá mozgatva laasan megebédelnek. Ezzel szem­ben, ha a szemem láttára valakit csak egyszerűen pofon megütnek valakit, a vér a fe­jembe tódul a dohtól szalad, s a kezem-lábam reszketni kezd.- Ennyire felizgatja? - kérdezte Elza.- Ugye férfiatlanság és kishitűség? — mondta a diák. — Holott valójában optimista 255

Next

/
Thumbnails
Contents