Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957- No, rendeljen nekem egy puncstortát! - mondta a lány. Tamás hitetlenül ráemelte felvont, színtelen szemöldökét. - Tényleg? Puncstortát?- Igen - mondta a lány.- Komolyan mondja?- Komolyan - mondta a lány, s a diák arcára szegezte komoly megbízható tekintetét, melyből a hegyek s erdők fenséges és szolid nyugalma áradt. — Ha már mindenáron meg akar etetni. Tamás boldogan elnevette magát. - Pincér! - kiáltotta dörgő hangon.- Nőnek szabad egyszer következetlennek is lenni, igaz?- Imádom.- Tényleg? - mondta Elza. A pincér az asztal előtt állt.- Négy puncstortát.- Sok. Én csak egyet eszem - mondta Elza. Tamás villogó fehér fogaival, nagy, lapos, puha arcával, egész óriási, otromba testével kacagott. - Akkor én hármat. Imádom a puncstortát. A kávéház hátsó, a Dunára néző részében (hirtelen) valami kavarodás támadt, váratlanul hátracsattanó székek robaja, csizmák dobbanása hallatszott, s a beszélgetések egyenletes zsongásából kiválva néhány bár lefojtott, de hangosabb mondat. Egy ablak melletti nagyobb asztalnál, ahol több hoztok ültek egy tiszti társaság ült, többen kinyúló karral felugrottak, a szomszéd asztaloknál is felálltak vagy hátrafordultak az emberek. A kasszában a felírónő felállt a kaonzában, oelőrehajolt nyakkal felkelt « helyéről, s hosszan kinyúló nyakkal előrehajolt, két-három fehér kabátos pincér kiszolgálás közben a megrakott tálcákkal a kezében megállt, és hátrafordult. Minthogy Tamásék páholyából nem lehetett a kávéház dunai részére átlátni, a diák csak néhány pillanattal később egy tükörben pillantotta meg annak a menekülő katonának az alakját, aki a tisztek asztala felől a kijárat felé futott. A kávéház falai teljes hosszúságukban mahagónikeretes széles tükrökkel voltak feldíszítve, ezek egymásba dobálták át a zöld plüsspamlagok fölött, állandóan megismételve és sokszorosítva a kávéház belső életét, itt-ott egy külső utcarészletet is beillesztve a márványasztalok és kárpitozott székek közé. Egy perccel később, hogy a mahagónikeretes sarok a tükörben megjelent, már Tamásék asztala mellett futott el a menekülő. Közkatona volt. A tükörben az üldöző tisztek képmásai jelentek meg. Most már a kávéház egész közönsége felugrált a helyéről. A tisztek elrohantak Tamásék páholya mellett. De nem érték volna el a katonát közlegényt, ha a bejárat közelében, egy kis kerek asztal mellett üldögélő másik tiszt és egy civil fel nem ugrik s el nem állja ennek az útját. Tamás, aki egész testében reszketett a felháborodástól, csak egy pillanatig látta sápadt szürke, hegyes orrú, nagyon sovány arcát, melyből kifutott minden vér; aztán több ütésre emelt kart pillantott meg, a katona lehajtotta behúzta a fejét, melyről lerepült a sapka, majd három-négy tiszt közrefogta, s kivitte az utcára.- Négy puncstorta, két fekete - mondta diktálta Tamás a főpincérnek. 253
