Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 mészetes, hogy Tamás ingerültségét kettőzött udvariassággal palástolta. De a kérdés, melyet a Pannónia Szálló-beli éjszaka feltett, s amelyet Erzsi a testében hordozott, még nem kapott választ. Amióta feloszlott a Tárcaközi Bizottság, ahol naponta látta a lányt Elzát, még csak háromszor-négyszer találkozott a lánnyal, ennek kívánságára mindig valamilyen eldugott rejtőzködő kis pesti vagy budai cukrászdában. Nem Tamáson múlt; minthogy az egyetemen a forradalmi állapotok miatt szüneteltek az előadások, bőven volt ráérő ideje. Elza a bizottság feloszlatása után visszatért eredeti munkahelyére, a Pénzintézeti Központba, ahol ugyancsak titkárnőként dolgozott az egyik igazgató mellett, nappalai ugyan délután ötig tehát el voltak foglalva, de Tamásnak úgy tetszett rémlett, hogy - ha valóban tetszik a lánynak - ez idejéből többet is szánhatna rá. Ez a feltevés A bizonytalanság, esek amely e feltevés nyomán hatalmába kerítette, még jobban összekuszálta a diák nmúgyin fejletlen udvarlási toohnikájnt/lcópos ségét megingatta fél lábon álló önbizalmát. Etea Első látásra szem Elza tulajdonképp nem is tetszett neki. Meglepően nagyra nőtt, széles vállú lány volt, alig egy fejjel alacsonyabb Tamásnál. Járása mégis súlytalannak tetszett, mintha viliódzó szőke haja felemelné a földről. Kissé kt lassú, kimért mozgása volt, de egy-egy mozdulata váratlanul visszamenőleg is megélénkítette, felkavarta egész testét; ugyanígy lassú beszédét is felfokozta fogainak fehér villogása, hirtelen feltűnő-elsuhanó mosolya, szemének ingatag fénye, úgyhogy az embernek utólag az volt a benyomása, ha kiment a szobájából, hogy egy gyors vérmérsékletű, élénk beszédű, szapora taglejtésű karcsú hölggyel társalgott. Szürke, drapp vagy őzbama, angolosan szabott kosztümöket viselt - apja férfiszabó volt Budán, s maga varrta őket -, vakító fehér vagy krémszínű, mindig frissen vasalt, pliszírozott, magas nyakú blúzokat - kissé duzzadt, pajzsmirigy-túltengéses nyakát takarták el -, lapos sarkú cipőket; ha hátulról pillantotta meg az ember, első percben egy jól megtermett elegáns férfinak is nézhette volna az ember. De elölről arca, minden szabályossága ellenére, bűbájosán nőies volt. Megismerkedésük úgy esett, hogy a diák szokott szeles modorában, szórakozottan átrohanva a szobán az iroda egyik szobáján, egy hirtelen kinyíló ajtóban nekiütközött, kinyújtott tenyere egy pillanat törtrészére rátapadt a lány gömbölyű, kemény mellére. Ez Elza megütközve hátralépett. Tamás dadogott, arca, nyaka elvörösödött kínjában. Zavara oly nyilvánvaló volt, hogy a lány bosszúsága egy pillanat alatt eE párolgott elfüstölgött, majdnem elmosolyodott.- Maga ... - kezdte, de nem fejezető bo a mondatot felkiáltást folytatta, a „hülye” megakadt a mosolyában.- Ezer bocsánat - dadogta Tamás. - Megbocsáthatatlan ... Kérem, ne haragudjék. Tompa Tamás vagyok.- Maga mamlasz - mondta a lány lassan, nyugodtan, s továbbment. Fejük, vál- luk majdnem egy magasságban volt. A „mamlasszá” szelídült „hülye” két nap múlva az íróasztal előtt pillantotta meg a lányt, aki valamilyen iratot hozott ef neki főnökétől. Tamás Felugrott. 249
