Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Elbeszélés
1957 mondta egy másik vastag hang. Mintha adott jelre, az emberek kezdték egymáshoz kongatni üres csajkáikat, elébb rendszertelenül, aztán ütemesen, tamtam, tamtamtam, az egész hatalmas kiterjedésű táborban hallani lehetett a nyomorultak csajkariadóját. Másnap századraportra, majd ezredraportra vitték Tamást és Préda bácsit. Egy fél évvel előbb, még ha még a régi szigorú fegyelem idején, hadbíróság elé állították volna őket. Tamás mint „felbujtó” s mint iskolázott, szélesebb látókörrel bíró, tehát nagyobb felelősséggel tartozó önkéntes egyed így is csak azért került el szigorúbb megtorlást, mert egy önként jelentkezett tanú, egy Sinkovics János nevezetű öreg kispesti kárpitos önkéntes tanú vallomása alapján kiderült - s ezt három más tanú is igazolta -, hogy Sinkovics véletlenül maga verte ki Tamás kezéből a csajkát, amikor előrefurakodva, a nagy tolongásban könyökével oldalba taszította az önkéntes urat. A diákot negyvennapi, heti egy böjtnappal és egyessel szigorított tábori fogságra ítélték, Préda bácsit két hónapra s a legközelebbi frontra induló menetszázadba való beosztásra.- Legközelebbi menetszázad? Hol leszek én már akkor! - mondta Préda bácsi Tamásnak, amikor rájuk csukódott a fogda ajtaja. Elégedetten körülnézett, mint aki végre hazaérkezett, harciasán megpödörte nagy bajszát, s vidáman ráhunyorgott a diákra.- Azt tetszik gondolni gondolja, Tompa úr, hogy Préda Sándor, 52 éves cipőfelsőrész-készítő még meg tudja menteni az osztrák-magyar államiságot? - kérdezte. Mert ha igen, akkor természetesen azonnal megyek expressz vágtatok a frontra. Máskülönben erősen reményiem, hogy nem •iz-tvnt mellre Egyébként megkövetem, zokon ne vegye azt a kis mókát a csajkával. Ma este a sógorom mind a kettőnket kienged a kis ajtón, s én elviszem Tompa urat egy testvérnénémhez Erzsébetre, ott olyan nyugodtan meglesz magának, amíg ez a nyavalyás háború, a rosseb essen bele, véget nem ér, mintha a kedves mamája uzilvalokvámuk téli almának tette volna el a szekrény az almáriom tetejére. Tamás természetesen nem ment el téli almának Erzsébetre, s ezúttal tizenhat napot töltött a fogdában. Október elején apja közbenjárására, melyről azonban a diák nem tudott, áthelyezték a Tárcaközi Miniszteri Bizottság Nádor utcai irodájába, ahol a forradalom kitöréséig aktákat tologatott iktatott és másolt, majd a Tárcaközi feloszlása után végleg hazament. * A forradalom eseményeitől kínos gonddal távol tartotta magát. Tudományos pályára készül, » nem ártja bele magát a politikába, mondta apjának, aki ezúttal teljes mértékben egyetértett vele, s még meg is dicsérte fiát töméntelen eszéért. Rosszabbra volt elkészülve; attól tartott, hogy fia Tamás nagy igazságosztó pallosával s az emberi tisztességbe vetett rendületlen lángoló hitével egyenesen az események sűrűjébe veti magát. Fia tartózkodása, mértékletessége meglepte. - Mi történt ezzel a mamlasszal? - kérdezte feleségét. - Megégette az ujját a katonaságnál? De hát ágy nem úgy ismerjük, mint aki egykönnyen megijed ... No, én megyek a dolgomra. — Kezet csókolt az asszonynak, ami annyit jelentett, hogy aminek gyöngéd jelentőségét jelenté243
