Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)

1957 - Belügyi kihallgatáson - Háy Gyuláról

1957 mert nem emlékszem már rá. Az emlékezetes Kucsera-cikkét eredetiben nem ismer­tem, csak mostanában olvastam el kivonatosan egy francia nyelvű folyóiratban. KÉRDÉS. Mit tud Háy Gyula 1956. október 23-november 4-e közötti tevékeny­ségéről? FELELET. Először nyilvános megszólalásként egy rádióbeszédét hallottam az író­szövetségben, melyben arra szólította fel az embereket, hogy szüntessék be a harcot, tegyék le a fegyvereket. Hallottam arról, hogy az október végi Magyar Nemzetben megjelent egy éles állásfoglalású cikke. Ezt nem ismerem. A legközelebbi találkozásunk, amelyre emlékszem, november l-re vagy 2-ára esett a MÉMOSZ székházában, ahol a nagybudapesti üzemek küldöttei gyűltek össze. Ezen az ülésen lényegében a munka jövő heti - hétfői - felvételéről volt szó, amit a jelenlévők túlnyomó többsége helyeselt. Érzésem szerint azonban provokátorok is részt vettek az ülésen, ezek folytonos erőszakos közbeszólásaikkal meghamisították a gyűlés hangulatát annyira, hogy egy alkalommal indíttatva éreztem magamat soron kívül felszólalni, hogy tiltakozzam egy Szabad Európát dicsérő felszólalás ellen. Kb. 8-lO-re tehető azoknak a száma, akik ezt a felszólalásomat lehurrogták, s minthogy egyébként is ezek voltak a hangadók a nagyobbára hallgató többség ellen, Háy úgy látszik - megkérdezésem nélkül - szükségesnek tartotta, hogy felszólaljon és védel­mébe vegyen. November 4-én reggel a rádióban megrendültén hallgattam először Nagy Imre be­jelentését, hogy a szovjet csapatok támadásra indultak, utóbb pedig Háy Gyula felhí­vását, mely emlékezetem szerint a világ összes íróihoz, művészeti és tudományos szervezeteihez, akadémiáihoz fordult segítségért. Akkor egy kétségbeesett ember se­gélykiáltásaként hatott rám ez a rádiófelhívás, egy olyan emberé, aki feljajdul azon, hogy megszegték az országnak tett ígéretet. Én nem hiszem, hogy Háy Gyula ezzel a felhívással fegyveres segítséget kért volna a szovjetek ellen, hanem a világ értelmi­ségének a támogatását követelte, a nemzetközi - benne a szovjet értelmiség - szoli­daritását a nemzettel. Különösen megrendített az, hogy Háy Gyula - akit magunk között a legmérték- tartóbbnak és higgadtnak ismertem - szánta rá magát erre a lépésre. KÉRDÉS. Mit tud Háy Gyula november 4-e utáni tevékenységéről? FELELET. November 4-e után Háy Gyulával az írószövetség elnökségi ülésein - amikor azokon részt vettem, legtöbbször találkoztam vele (sic!). Általános benyo­másom róla, mint már említettem, hogy mindig mértéktartó és higgadt volt, és soha­sem erőszakkal, hanem mindig tárgyalások útján kívánta áthidalni azokat az ellenté­teket, amelyek az írószövetséget a kormánytól elválasztották. Egyetlen egyszer láttam őt indulatosnak, az írói delegációnak a szovjet parancs­nokságtól való visszatérte után, amikor az elnökségből többen kifogásolták az ő meg­egyezésre törő nyugodt stílusát, s határozottabb, keményebb modort követeltek. Háy ekkor felugrott, úgy emlékszem, végzetesnek nevezte ezt a követelést, ott akarta hagyni az elnökséget és csak többünknek, elsősorban Illyés Gyulának a közbelépé­sére vezethető vissza, hogy Háy javaslatát fogadtuk el végül is, és az ő megfogalma­20

Next

/
Thumbnails
Contents