Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Belügyi kihallgatáson - Háy Gyuláról
1957 mert nem emlékszem már rá. Az emlékezetes Kucsera-cikkét eredetiben nem ismertem, csak mostanában olvastam el kivonatosan egy francia nyelvű folyóiratban. KÉRDÉS. Mit tud Háy Gyula 1956. október 23-november 4-e közötti tevékenységéről? FELELET. Először nyilvános megszólalásként egy rádióbeszédét hallottam az írószövetségben, melyben arra szólította fel az embereket, hogy szüntessék be a harcot, tegyék le a fegyvereket. Hallottam arról, hogy az október végi Magyar Nemzetben megjelent egy éles állásfoglalású cikke. Ezt nem ismerem. A legközelebbi találkozásunk, amelyre emlékszem, november l-re vagy 2-ára esett a MÉMOSZ székházában, ahol a nagybudapesti üzemek küldöttei gyűltek össze. Ezen az ülésen lényegében a munka jövő heti - hétfői - felvételéről volt szó, amit a jelenlévők túlnyomó többsége helyeselt. Érzésem szerint azonban provokátorok is részt vettek az ülésen, ezek folytonos erőszakos közbeszólásaikkal meghamisították a gyűlés hangulatát annyira, hogy egy alkalommal indíttatva éreztem magamat soron kívül felszólalni, hogy tiltakozzam egy Szabad Európát dicsérő felszólalás ellen. Kb. 8-lO-re tehető azoknak a száma, akik ezt a felszólalásomat lehurrogták, s minthogy egyébként is ezek voltak a hangadók a nagyobbára hallgató többség ellen, Háy úgy látszik - megkérdezésem nélkül - szükségesnek tartotta, hogy felszólaljon és védelmébe vegyen. November 4-én reggel a rádióban megrendültén hallgattam először Nagy Imre bejelentését, hogy a szovjet csapatok támadásra indultak, utóbb pedig Háy Gyula felhívását, mely emlékezetem szerint a világ összes íróihoz, művészeti és tudományos szervezeteihez, akadémiáihoz fordult segítségért. Akkor egy kétségbeesett ember segélykiáltásaként hatott rám ez a rádiófelhívás, egy olyan emberé, aki feljajdul azon, hogy megszegték az országnak tett ígéretet. Én nem hiszem, hogy Háy Gyula ezzel a felhívással fegyveres segítséget kért volna a szovjetek ellen, hanem a világ értelmiségének a támogatását követelte, a nemzetközi - benne a szovjet értelmiség - szolidaritását a nemzettel. Különösen megrendített az, hogy Háy Gyula - akit magunk között a legmérték- tartóbbnak és higgadtnak ismertem - szánta rá magát erre a lépésre. KÉRDÉS. Mit tud Háy Gyula november 4-e utáni tevékenységéről? FELELET. November 4-e után Háy Gyulával az írószövetség elnökségi ülésein - amikor azokon részt vettem, legtöbbször találkoztam vele (sic!). Általános benyomásom róla, mint már említettem, hogy mindig mértéktartó és higgadt volt, és sohasem erőszakkal, hanem mindig tárgyalások útján kívánta áthidalni azokat az ellentéteket, amelyek az írószövetséget a kormánytól elválasztották. Egyetlen egyszer láttam őt indulatosnak, az írói delegációnak a szovjet parancsnokságtól való visszatérte után, amikor az elnökségből többen kifogásolták az ő megegyezésre törő nyugodt stílusát, s határozottabb, keményebb modort követeltek. Háy ekkor felugrott, úgy emlékszem, végzetesnek nevezte ezt a követelést, ott akarta hagyni az elnökséget és csak többünknek, elsősorban Illyés Gyulának a közbelépésére vezethető vissza, hogy Háy javaslatát fogadtuk el végül is, és az ő megfogalma20
