Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor és társai tárgyalásának jegyzőkönyve. 1957. október 25-november 5. Részletek
1957 vül senkiben nem volt bizalmam. TANÁCSVEZETŐ kérdésére VÁDLOTT. Véleményem szerint a hibák kijavítása forradalom útján szocialista államban nem lehetséges, nem alkalmas eszköz arra, hogy javítson a helyzeten. Az októberi napokban tragédia volt, hogy a párt szétszaladt, és a vezetőség határozatlan volt. Az ÁVH-t feloszlatták, a katonaság teljesen megbízhatatlan volt, tehát nem volt egy központi hatalom, amely kezébe vette volna az események folyását. Azt, hogy a fegyveres felkelés a hibák kijavítására nem alkalmas, október 23-án még nem tudtam. LEGFŐBB ÜGYÉSZ képviselőjének kérdésére VÁDLOTT. Nem ismertem azt a harcot, amely a párt KV-én belül folyt. Mint már mondottam, 1956 nyarán az /WH megtisztításáról nem tudtam. Arról nem volt szó, hogy több száz embert eltávolítottak az Á/H-tól, erről csak az ellenforradalom után szereztem tudomást. Rádió-felhívásomból kitűnik, hogy ellene voltam az atrocitásoknak és a lincseléseknek. Nem tudom, miért tér el tartalmában az írószövetség október 23-i és október 26-i felhívása egymástól. Akkor úgy láttam, hogy az Á/H feloszlatása szükséges volt, mert eközben volt a parlamenti csata, amiről a közvélemény azt tartotta, hogy az Á/H a hibás. Ezért vált tehát szükségessé, hogy a 26-i felhívásba az Á/H feloszlatását is belevegyék. Nem egy ember vallomásából hallottam, hanem sok szemtanú vallomása alapján állapítottam meg, hogy a Rádiónál-az Á^H volt a hibás. Tévedéseimnek a gyökere nem ideológiai, hanem erkölcsi volt, az a nagy kiábrándulás, ami 1949 után kezdődött meg és amelyből nem tudtam magamhoz térni. Nem tudtam magamhoz térni abból a sejtésből, hogy visszaélés történt a proletárdiktatúra nevével. Helyesnek tartottam a munkások felfegyverzését és központi szerveinek létrehozását,de mindezt a fehérterror ellen. Az indiai nagykövettel történő látogatásom alkalmával szóba sem került az, hogy ő talán közvetíteni akarna Szovjetunió és Magyarország között, ezt csupán az én feltevésem volt. VÉDŐI kérdésre VÁDLOTT. Pártfunkcionárius nem voltam soha, és baráti köröm nem tömörült Nagy Imre személye köré. Bemáth Aurélt én mutattam be Nagy Imrének, Mindszentyvel nem voltam kapcsolatban, politikáját nem tartottam helyesnek, egyébként antiklerikális beállítottságú vagyok. Az indiai nagykövetnek egy szóval sem említettem, hogy a magyar nép szovjetgyűlölő volna. Hámos Györgynek említettem egy alkalommal, hogy ha szovjet hadsereg nem volna bent, most kellene behívni. 203
