Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor és társai tárgyalásának jegyzőkönyve. 1957. október 25-november 5. Részletek
1957 előadom, hogy ezt a pontot azok az írók fogalmazták meg, akik a parasztkérdésben tájékozottabbak. Ma már látom, hogy a parasztság önrendelkezési jogát a munkásságtól elszakítva is lehet értelmezni. A 7. pont a szabad és titkos választások követelését tartalmazta. Nem tudom, mit értett titkos választásokon, amikor ez már megvalósult évek óta. Az atrocitásokat, lincseléseket kivételeknek és a forradalom kilengéseinek fogtam fel. Az akkori álláspontom az volt, hogy a népnek talán sikerül saját kezébe vennie az ország ügyeinek vezetését és ezzel kapcsolatban sok embert a vezetők közül alkalmatlannak tartottam. Az akkori szemléletem szerint kegyencek- ből, stréberekből és félelemből öszehozott munkáshivatalnokok által kormányozták az országot. Az akkori szemléletem szerint hibás volt az, hogy a parasztságnak úgyszólván teljesen kisöpörték a kamráját, a munkásság a lehető legrosszabb körülmények között élt és a tisztes értelmiség is nyomorban élt. Hiányzott belőlem az a bölcsesség, hogy meglássam azt, nem elég, ha az ember csak a közvetlen tapasztalatokat veszi észre, hanem a külső viszonyokat is figyelembe kell venni. Az egész szemléletemben az volt a bajom, hogy erkölcsi mértékkel mértem az eseményeket, elfeledkeztem arról, hogy van egy történelmi érték is. 1956. október 23. előtt nyilvánosságra kerültek a törvényesség megszilárdítására tett egyes intézkedések. Arról azonban, hogy az AVH-n belül rendszeres átfésülés történt volna, nem hallottam. A központi munkástanácsnál az írószövetség memorandumának (sic!) felolvasását helytelenítettem. A Nagy-budapesti Munkástanács feloszlatásával nem értettem egyet, mert azt egy jugoszláv példán szervezett demokratikus testületnek tartottam. Az októberi napokban egyedül Nagy Imrében bíztam a vezetőség köréből. Helytelenítettem a statáriumot, mert úgy láttam, hogy ha statárium van, Nagy Imre is ki van szolgáltatva a vezetőség többi tagjainak. Az írók kétségtelen kaptak többször figyelmeztetést, hogy nem helyes úton járnak. Ezek a figyelmeztetések főleg a sajtóban jelentek meg, én ezeket nem becsültem. Nekem ugyanis meglehetős tapasztalataim voltak arról, hogyan szoktak megszervezni ilyen tiltakozásokat és figyelmeztetéseket. A június 30-i párthatározatot akkor nem tartottam jelentősnek. Ma már látom, hogy a párt jogos védekezése volt az ellen a támadás ellen, amit Nagy Imréék indítottak el. 1956 júliusában arról volt szó, hogy együtt akarunk-e működni az akkori vezetőséggel a XX. Kongresszus határozatainak végrehajtása céljából. Én nem tartottam az akkori vezetőséget alkalmasnak a XX. Kongresszus határozatainak végrehajtására. Nagy Imrével való beszélgetésem alkalmával kifejtettem ezen nézetemet és azt is, hogy nem helyezkedhetünk a júliusi párthatározat álláspontjára. Két megbeszélésem volt Nagy Imrével, úgy emlékszem az egyik július 25-én, a másik augusztus 14-én zajlódott le. Július 25-én arról volt szó, hogy Gerő Ernő képes-e a XX. Kongresszus határozatait a magyar pártéletben végrehajtani. Ekkor megállapodtunk abban, hogy Nagy Imre lesz erre a feladatra egyedül képes. O viszont azt mondotta, hogy ő erre nem alkalmas, mert összetűzése van egyes szovjet vezetőkkel. Úgy hiszem, mindkét találkozásunk alkalmából beszéltünk erről a dologról, valamint a tiszta lap politikájáról, tehát arról, hogy a júliusi párthatározat alapján támaszkodjunk-e a Központi Vezetőségre vagy sem. A volt MDP KV-nak tagjaiban Nagy Imrén kí202
