Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor és társai tárgyalásának jegyzőkönyve. 1957. október 25-november 5. Részletek
1957 hogy a tanácsvezető által elrendelt magnetofonfelvételekről írták le. (Amely magnetofonfelvételek további sorsáról, mai hollétéről nincs tudomásunk.) Végül az elhangzottakat egy gyorsírásos jegyzőkönyv is rögzítette (l. uo. 71.d. 4.cs. 220-270.), ennek értékelésére azonban nem tudunk vállalkozni. A lehetőségeket számba véve úgy döntöttünk, hogy kötetünkbe nem a felsoroltak valamelyikét vesszük fel, hanem a Legfelsőbb Bíróság levéltárában őrzött hivatalos változatot, amelyet a különféle piszkozatok és előzmények felhasználásával készítettek, s maga a tanácsvezető, dr. Vida Ferenc látott el kézjegyével (helyenként maga is igazítva szövegén). Ez a végsőnek szánt változat ugyan nem szó szerint idézi az elhangzottakat, de nagyjában egységes tömörítésben kitér minden lényeges részletre. (A stilisztikai pongyolaságokra vonatkozó korábbi megjegyzéseinket nem kívánjuk ismételgetni. Annyit azonban mégis meg kell állapítanunk, hogy e nyelvi igénytelenségnek is vannak fokozatai. Az első napi szöveg csak száraz és nehezen emészthető. A második napi helyenként logikátlan és kapkodó, nem szólva a tárgyi tévedésekről, amelyekre a szokásos módon voltunk kénytelenek felhívni a figyelmet.) E jegyzőkönyv 199 gépelt oldal terjedelmű, s ebből csak a tárgyalás első másfél napjának a szövegét közöljük a per Déryre vonatkozó részleteivel. A perrendtartás szabályai szerint ezen a másfél napon egyedül Déry állt szemben a bírósággal, vádlottársai távollétében. Ezt követően, Háy Gyula meghallgatásánál viszont Déry a teremben maradt, s tanúja lehetett az elhangzottaknak. Ezután Zelk Zoltán, majd Tardos Tibor következett, s ekkor a már meghallgatottak végig jelen voltak az előttük lévők tárgyalásán, s alkalmanként egy-egy kérdés megválaszolása vagy pontosítása során a tanácsvezető kérdéseire ők is megszólaltak. Természetesen így Déry is többször válaszadásra kényszerült, ám ezeket a mondatait nem tartottuk szükségesnek átvenni, mivel sem a tárgyat, sem Déry magatartását tekintve semmi érdemlegeset nem tartalmaztak. - S nem vettük át e jegyzőkönyvből az utolsó szó jogán elmondottakat sem, mert a bevezetőnk elején felsorolt változatokkal összehasonlítva megállapítottuk, hogy annak szövege azonos volt azzal, amit Déry a vádirat egyes pontjaira írt megjegyzéseiben, illetve azok befejezésében még szeptember közepén megfogalmazott. Hiteles eredetijét megtalálja az olvasó könyvünk megfelelő helyén. A jegyzőkönyv közlésrendje azonos a kihallgatások hivatalos összefoglalóival. Szövegébe nem nyúltunk bele, csupán a nevekben előforduló elírásokat javítottuk, illetve az ékezetek, írásjelek használatát egységesítettük, kapitálchen betűtípussal emelve ki a tanácsvezető, illetve a vádlott megszólalásait. - A közlést nem kívántuk jegyzetekkel terhelni. 182
