Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Egy kis emlék november 7-hez
1957 meg, s anélkül, hogy viszontlátna, hogy börtönben vagyok. Arról nem szólok külön, hogy én magam a börtönben ogóaz rövid idő alatt bele elpusztulnék. Azt gondolom, hogy bármilyen súlyosak tetteim, ilyen büntetést talán nem érdemiek meg. Szeretnék még dolgozni, szeretném a Felelettt befejezni, hisz ez volna az egyetlen mód arra, hogy megtérítsem a társadalomnak, a pártnak azt a kárt, amelyet okoztam. Arra kérem a bíróságot, ne csak igazságos, hanem könyörületes is legyen azzal szemben, aki rettenetesen megbánta bűneit. Egy kis emlék november 7-hez Kiadatlan. - Kéziratának másolata a Déry és társai per operatív iratai közt: MOL XX - 5 - h 65.d. 26.köt. 260-268., valamint MTA Könyvtárának Kézirattárában: Ms 60581273., illetve PIM Déry hagyatékának 63., Beszédek, cikkek, műfordítások kézirattári egységében: Cikkek 2 pallium. Tárgyi és életrajzi vonatkozások: szeptember végén újra kezdődtek a szorongások. Bármennyire el volt szigetelve a külvilágtól - afogvatar- tott mégis hallhatott a „kis íróper” megkezdéséről és ítéletéről, amely Molnár Zoltánt három, Varga Domokost két, Fekete Gyulát és Tóbiás Aront egy-egy év szabadságvesztéssel sújtotta (utóbbi kettőt felfüggesztve). Még nagyobb nyugtalanságot kelthetett benne a hír: saját tárgyalását viszont elhalasztották. Vajon miért? (Állítólag a tanácsvezető bíró betegsége volt az ok. Valószínűbb azonban, hogy a nagypolitika „kivárt” - a kis per október 9-én hirdetett ítéleteit követően.) Mi célja lehetett Dérynék az 1917-es orosz forradalom évfordulója kapcsán megírt történettel? Csupán jó pontot kívánt volna szerezni vele a börtönparancsnokságnál? Vagy az erdő sötétjébe tévedt vándor -félelemmel vegyes - fütyörészését lássuk benne? (Lehetett is volna oka rá, ha tudomást szerez róla, hogy egyesek egyenesen halálbüntetését szorgalmazták. L. Borenich Péter interjúját Dr. Vida Ferenccel, a Nagy Imre- és a Déry-per tanácsvezető bírójával: Nagyon sok embert halálra ítéltem. = 168 óra 1989. júl.25. 12.sz. 4.) Avagy mélyebb számvetés része? - József Attila emlékével szembesülve a régi ideálok emlékével válaszol a jelen zsákutcájára? Vagy a kérdés sokkal egyszerűbb - a foglalkozásától elszakított írástudó puszta ujjgyakorlata? Mindegyik feltételezésnek van alapja. Ha azonban az írás végén való 178
