Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Déry Tibor megjegyzései a vádirathoz
1957 ma is úgy emlékszem, hogy a munka felvételét ajánlottam, ennek bizonysága, hogy sokan hangosan elégedetlenkedtek (Örkény tanú). S néhányan védelmemre körülvettek, hogy kikísérjenek a teremből. Horváth Z[oltán]nak, aki a gyűlés vége előtt ment el, még az este telefonon elmondtam a történteket, tán ő is emlékezni fog. 20. Álhírek: amelyek akkor a deportálásokról keringtek. Hogy a „lefogásokról” szóló jegyzőkönyvi mondat mit jelent, magam sem értem, a jegyző itt valamit rosszul érthetett. De hogy nem ellenforradalmat akartam, bizonyítja a munk[ások] felfegyverzésének követelése. 21. A K[özponti] Munkástanácsba is mint írók, megfigyelők mentünk Örkénnyel. Először és utoljára voltam ott. Ekkor lépett hozzám Sebestyén (az Illyés lakásáról), hogy olvassam fel a Kodály-féle tervezetet (részletek l. jkv.), tanú, hogy ott kaptam [a] tervezetet: Örkény. Sebestyén a felolvasás alatt benn volt a közben kiürített teremben, talán Eörsi is. Rácz Károlyné jegyzőkönyve az első szótól az utolsóig valótlanság, majdnem bizonyos vagyok, hogy egy szó kommentárt nem mondtam (kivéve Kodály nevéhez), s csak megvitatásra adtam át a tervet. Ráczné önként jelentkezett, mint tanú, ő hozta be a jegyzőkönyvet. A M[unkás]tanácsnak még talán húsz tagja volt jelen. Az alkotmányozó tanácsot nem a kormány helyébe, hanem mellé javasolták. Nagy munkástöbbsége lett volna, ezért tartottam mérlegendőnek. Mindegy: mint kommunistának nem az én dolgom volt a Petőfi-párti tervet előterjeszteni. Sebestyént ismerik: Veres Péter, Illyés Gyula, Farkas Fjerenc], 22. Az írószövetség küldött ki, több nyelven beszélek. Emlékezetem szerint én a régi vezetés hibáiról beszéltem, főképp a magam mesterségében tapasztaltakról. Azért tartottuk megengedhetőnek, mert India baráti hatalom volt, és épp moszkvai és prágai követét küldte hozzánk, nyilván azért, hogy a magyarság kívánságait a Szovjethez közvetítse. 23. Az írószövfetségben tartott] decjember] 28-i beszédemnek nyilvánvalóan megbocsáthatatlan bűne, hogy az eseményeket még mindig forradalomnak minősítettem. De egyébként az egész beszéd bizonyítja - s ezért mondtam el -, hogy sem én, sem írótársam nem akartuk az ellenforradalmat. De a beszéd egy-két mondatban támadja a kormányt, s ez ebben az időpontban megengedhetetlen volt. Mentség-e, hogy az írók 99%-a velem értett egyet? (L. szavazás.) 24. Avanti nem polgári lap, hanem Nenni lapja, aki szövetségben volt a kommunistákkal. Nyugati polgári újságírót egyet sem fogadtam. Az eseményeket forradalmiaknak minősítem ugyan, de van ott egy mondat, hogy „remélem, a nép meg fog egyezni a kormánnyal, „... az írók az elsők, akik fellázadtak...”, de nem a népi dem[okrácia], hanem a régi vezetés hibái ellen. 25. Az írószövjetség] küldött ki, Örkénnyel együtt, hogy nézzük át az elnökség megbízásából a Háy fogalmazta levelet. Egy szót sem változtattam rajta, Örkény tett 2-3 jelentéktelen stiláris javaslatot. Egyébként a levelet nemcsak a Közpjonti] M[unkás]tanácsnak, hanem a Szakszervezeteknek, sőt elsősorban nekik küldték el, mert hisz csak nekik volt lapjuk. Úgy emlékszem, a kormánynak is elküldték. Arról, hogy a M[unkás]tanácsnak volt tájékoztatója, nem tudtam. Egyébként a levéllel egyetértettem, pedig ma már tudom, hogy rossz. 175
