Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. augusztus 29
1957 halottainak” befejezésű írást, mely megjelent az Irodalmi Újság november 2-i számában is. Azonos-e az Ön által készített rádiónyilatkozattal? FELELET. Az előttem felmutatott írás azonos az általam készített nyilatkozattal, melyet elmondottam a Rádióban és megjelent az Irodalmi Újság november 2-i számában.* KÉRDÉS. Ha Ön ezt a nyilatkozatot abból a célból készítette, hogy segítséget nyújtson az utcai lincselések megakadályozásához, akkor miért volt szükség arra, hogy ilyen részeket tartalmazzon: „... Amikor az első puskalövés elhangzott, kiszaladt fejemből a vér: ezért te is felelős vagy! Beszéltél, lázítottál: hogy fogsz majd elszámolni a halottakkal? Az utcán szaporodtak a temetésre váró holttestek: menj ki és fogd le a gyilkolok kezét ... Minden elhangzott puskalövés után félig eszelősen azt éreztem, hogy én nyomtam meg a ravaszt. Hiszek az emberi lelkiismeretben s a vádlottak padjára ültettem magam. Barátaim, vállalom a felelősséget. Boldog és büszke vagyok, hogy írótársaimmal együtt, mesterségünknél fogva első hallói és leírói lehettünk a nemzet szavának ... a csontom velejéig megrendülve csak most tudom lemérni, milyen halálosan kegyetlen volt az a nyomás, amely a népre nehezedett, hogy ilyen egységesen felelt rá, egyetemes egészében puszta kézzel a tankok ellen ... Mától kezdve a suhanc szent előttem. Évek óta kétségbeesve figyeltem a magyar ifjúságot: ájultan hallgatott. Október 23-án felállt és helyreütötte a nemzet becsületét. Megrendülve és tisztelettel megemelem a kalapomat előtte. Úgy, ahogy kértem és kívántam és reméltem: 48 ifjúsága után most támadt a hazának egy 56-os ifjúsága is ... 45-ben azt hittem, hogy munkások, parasztok, mindannyian, akik a nemzeten kívül rekedtünk, új hazára leltünk. De tíz év alatt lépésről lépésre kilopták lábunk alól az országot. Azt hittük, a szocializmust fogjuk megépíthetni s helyette vérből és hazugságból rakott börtönfalak közé zártak ... egy mentségünk van magyar íróknak, ha későn is, de mindenkinél korábban kezdtük el a nyílt harcot a zsarnokság ellen ...” Beszédének idézett részeit hogyan értékeli? FELELET. Beszédem idézett részére azt tudom mondani, hogy azért íródhatott meg, mert nem ismertem fel, hogy ellenforradalom van. Ennélfogva nem igaz az, hogy ez volt hazánk első győztes forradalma. Nem volt igaz, hogy a fiatalság egy része a zsarnokság ellen lépett fel. Az a része a beszédnek, hogy saját felelősségemről szólok, helytálló, bűnösnek érzem magam azért, mert október 23-a előtt beszéltem és lázítottam. De hozzáteszem, hogy Petőfi-köri beszédem elmondásakor, amikor cselekedetre szólítottam az ifjúságot, nem ellenforradalomra gondoltam, s nem arra szólítottam fel az ifjúságot, amelynek e beszédemben köszönetét mondok, mint akik helyreütötték a nemzet becsületét. Mélységesen elítélem beszédemnek azt a részét, hogy „azt hittük, a szocializmust fogjuk beépíthetni és ehelyett vérből és hazugságból rakott börtönfalak mögé zártak” - itt a koncepciós perekre gondoltam -, vagy pedig „lépésről lépésre kilopták lábunk alól az országot” szónoki túlzásnak tartom, és egyben ezzel is az ellenforradalmat tá* L. Szép elmélet fonákja. 580-581. Az idézet pontatlanságait nem javítottuk. 153
