Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - 1957. augusztus 29
1957 I9l8-ban kezdtem írással foglalkozni. 1919 elején beléptem a Kommunista Pártba. A Kommün alatt tagja voltam az írói Direktóriumnak. 1919 nyarán apám öngyilkossága után anyámmal és 9 éves öcsémmel Savanyúkútra mentünk, majd visszajöttünk Budapestre, ahol az egyik ellenforradalmi különítmény elfogott, és néhány napra lecsuktak. 1919 végén vagy 1920 elején kiszöktem az országból, és előbb Csehszlovákiába, majd Bécsbe mentem, ahol kb. két évig tartózkodtam, ott írói munkával foglalkoztam. Kiszökésem előtt házasságot kötöttem Pfeiffer Olgával, első feleségemmel. 1922-ben Németországba mentem, Szilasi Vilmos barátomhoz. Egy év után Párizsba kerültünk, ahol kb. három évig voltunk és alkalmi munkából éltünk, majd bélyegkereskedéssel foglalkoztam. így egy évet Olaszországban töltöttünk még. 1926-ban visszajöttünk Budapestre. Itthon írással keveset kerestem, ezért igényt tartottam Szilasi barátom anyagi támogatására és fordítással foglalkoztam. 1927-ben elváltam első feleségemtől. így éltem 1931-ig, majd Berlinbe utaztam, egy év után Dubrovnikba mentem, ahol megírtam a Szemtől szembe című könyvemet, mely 1945 után jelent meg. Egy év után ismét Budapestre jöttem, majd rövid idő után ismét külföldre utaztam és egy évig Bécsben telepedtem le, ezután Spanyolországba utaztam, ahol Mallorca nevű kisvárosban éltem egy évig. Ebben az időben írtam meg A befejezetlen mondat című regényem két kötetét. 1936 vagy 1937-ben ismét visszajöttem Budapestre, s továbbra is a Szilasi-féle segélyből és fordításból éltem. 1938-ban két hónapra ítéltek egy Szovjetunióról szóló könyv lefordításáért. A büntetés letöltése után nehezebb lett a megélhetésem, nem kaptam munkát. 1944-ben a német bevonulás után anyámmal együtt bujkáltunk. 1945 után megjelenhettek könyveim, amelyet az elmúlt évtizedben írtam. Újra megnősültem, Oravecz Paula írónőt vettem el, majd 1954-ben elváltunk és 1955-ben harmadszor is megnősültem, 1945 után csak írói munkával foglalkoztam. 1948-ban Kossuth-díjat kaptam. 1954-ben 60 éves születésnapomra a Köztársasági Érdemérem kitüntetést adományozták. Két esetben tagja voltam a Béke- Világkongresszuson a magyar békedelegációnak. 1955 végén az írói memorandum ügyében a Központi Ellenőrző Bizottság elé kerültem, ahol szigorú megrovás, végső figyelmeztetés pártbüntetést kaptam. 1956. júliusban pedig a Központi Ellenőrző Bizottság [a] Petőfi Kör sajtóvitáján elmondott felszólalásom miatt kizárt a pártból. KÉRDÉS. Önt a Magyar Népköztársaság Belügyminisztériuma 1957. április 20-án előzetes letartóztatásba helyezte az ellenforradalomban való tevékeny részvétele miatt. Azóta ügyében vizsgálatot folytatunk. Tegyen vallomást arról, miben érzi magát bűnösnek! FELELET. Bűnösnek érzem magam azért, mert 1956. júniusban elmondott Petőfi- köri beszédem - melyet előzőleg bemutattam a Nagy Imre-csoporthoz tartozó Losonczy Gézának, Haraszti Sándornak, Zelk Zoltánnak és tudott róla Benjámin László is - az állam és a párt felső vezetői ellen irányult. Beismerem, hogy az akkor rólam szóló párthatározatnak lényegében igaza volt. Azon túlmenően, hogy beszéde144
