Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957-1964
1957-1964 szemlélete eltávolodott korábbi hitétől. Ifjúkora vonzásainak ugyan nem fordított hátat, de radikálisan elfordult az eszmék nevében cselekvő politikától. Egyfajta senkiföldjére került, ahol már csak az írás érdekelte, igaz, elsősorban azért, hogy abban kifejezésre juttassa nézeteit az emberiség nem túl biztató jövőjéről. (Viszonylag kényelmes álláspont, hiszen így nem kellett nyilatkozgatnia aktuális kérdésekről, s elkerülte azt is, hogy bűnbánatot mutasson 1956-os „múltjáról.”) Az 1960-ban történt szabadulását követő évek így is eléggé bonyolultan alakultak. A körülmények felidézését néhány egészen prózai vonatkozással kell kezdenünk. Mindenekelőtt súlyosan leromlott testi állapotával, a három év alatt kialakult tizenhat kilós súlyveszteséggel, amely azonban csak a megbomlott egyensúly látványos megnyilvánulása volt. Kivizsgálások, kúrák következtek, amelyek részletezése nem a bevezető feladata. Lényegesebb ezek anyagi háttere, ami gyakorlatilag nem létezett. Betegbiztosítása, nyugdíja nem volt Dérynék, s az írókat anyagilag támogató Irodalmi Alapnak sem volt már tagja. írásból nem lehetett jövedelme azon egyszerű okból, hogy az állami kézben lévő lapok, folyóiratok, kiadók nem fogadták. Az adott helyzetben arra kényszerült, hogy „helyzete, munkája és kenyérkeresete” tisztázása végett egyenesen a pártvezetéshez forduljon. S Déry - jó taktikai érzékkel - meg is célozta azt a „szintet”, Szirmai Istvánt, a Központi Bizottság titkárát, aki, illetve amely a legmagasabbnak és leghatásosabbnak ígérkezett (1. a neki írt, 1960. június 4-i keltezésű levelet a PIM Déry-hagyatékának 46. kézirattári egységében). Az ő megbízásából a továbbiakban Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság vezetője folytatta le azt az alkudozást, amelynek során az író lassan visszajutott az irodalmi életbe, természetesen kisebb alkuk, engedmények, kompromisszumok árán. E visszatérés alapvető feltétele volt, hogy Déry valamiféle gesztust tegyen a kormány felé, amitől ő igencsak vonakodott, s ezért - megalázó módon - kezdetben csak fordítások elvégzésére kapott engedélyt. Ismételten arra a bérmunkára kényszerült, amelyet a harmincas és negyvenes években művelt - és megutált. Iro- dalomtörténetírásunk erről a kényszerpályáról nemigen szól, ezért legalább a felsorolás erejéig idézzük fel az elvégzett munkát abban a formában, ahogyan azt annak idején a Knockout úr útijegyzetei című kötet előszavában megtettük: Bonfanti, Silvia Magi: Fény a sikátor fölött. 1961. Európa. (Karinthy Ferenc nevén.) Kästner, Erich: Emil és a detektívek. 1961. Móra. Hauptmann, Gerhart: Henschel fuvaros. 1962. Európa. Hemingway, Ernest: Fiesta. A nap is felkel. 1962. Európa. McCullers, Carson: Magányos vadász a szív. 1962. Európa. Balzac, Honoré de: Gobseck. 1963. Európa. Feuchtwanger, Lion: Rókák a szőlőben. 1963. Európa. Golding, William: A legyek ura. 1963. Európa. Hemingway, Ernest: Novellák. 1963. Európa. (Másokkal.) Balzac, Honoré de: A kalandor. 1964. Európa. Salacrou, Armand: A harag éjszakái. 1965. Európa. Déry mindvégig gályapadnak tekintette a fordítást, s nem tudott egyetlen 12
