Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)
1957 - Október végén
1957- Más nincs?- Nincs.- Telefon van ü lakásban? Nines. Az ember megrázta fejét. - Nincs. Bementek a szobába, a művezető háttal, Pityu, Miska és a Harmadik feltartott revolverekkel mögötte. Utolsónak Jóska, aki Pityutól nem kapott fegyvert. A szoba üres volt.- Hol van az após elvtárs? - kérdezte Pityu - Még egy szoba van?- Még ogy. Igen. Az ember a fejével intett, hogy igen. A másik szobában az após, egy magával tehetetlen aggastyán ősz öreg ember m ágyban mozdulatlanul feküdt az ágyában, egy másik ágyban, fejét a párnák közé furva, aludt a négyéves unoka. A Harmadik kulccsal rájuk zárta az ajtót. Több helyiség nem volt a lakásban, a konyhán s az üres kamrán kívül, a ház ámyékszék sem, az valószínűleg közösbe volt, a folyóson. — A konyhát lezártad? — kérdezte Pityu Jóskától.- Eriggy, Miska, nézd meg, hogy tényleg le van-e zárva. S hogy nem szűrődik-e ki innét a fény? Csak semmi feltűnés, igaz-e gyerekek?- Te Pityu, minek ez a nagy hacacáré? - mondta Jóska, hirtelen türelmét vesztve.- Ki akarod hallgatni? Kösd hátra a kezét, valami ronggyal, s gyerünk ki vele az üzembe. Ott kell majd kihallgatni kivizsgálni, az emberek előtt, nem itt. Pityu nem felelt. A szobában hideg volt, az ablak előtt már teljes éjszakai sötétség állt. Kevés bútor volt a szobában, asztal, négy szék, egy dupla széles szekrény, egy szalmafonatú, nagyon öreg hintaszék, s a szekrénnyel szemben, a fal mentén egy heverő, színes rongyszőnyeggel letakarva. Pityu arrébb húzta a hintaszéket, szembe a fal mentén a falnál álló, felemelt kezű emberrel. Beleült, egyszer-kétszer meghin- tázta magát. Cigarettát húzott ki a zsebéből.-Tüzet!- Parancs - mondta Miska. A szobában olyan csend volt, hogy hallani lehetett az égő cigaretta apró zizegését.- Hát mit tud védelmére felhozni, fatter? - kérdezte Pityu, kényelmesen elnyúlva a hintaszéken. Jobb keze a revolverrel a hasán nyugodott.- Koleszár, mit akarnak velem? - kérdezte az ember remegő hangon.- Most az egyszer én ülök s maga áll, s nem fordítva - mondta Pityu, lustán meghimbálta a hintaszéket. Jóska csodálkozva nézte: látta, hogy a szája megint rángatódzik.- Tehát most én kérdezek, s maga felel. Szóval mit tud a védelmére felhozni? Az ember nem felelt.- Nem viccelek viccelünk, hallja - mondta Pityu. - Nincs sok ideje gondolkodni.- Mit akarnak? - kérdezte az ember újra, révedező rémült tekintetét lassan körül- jártatva a szemben álló négy arcon. - Miféle védekezésről beszélt? Nem értem. Nem bántottam én magukat.- Szóval nem bántott? - mondotta Pityu.- Koleszár, mit akarnak tőlem? - mondotta az ember, újra, most már harmadszor.- Művezető vagyok, a dolgomat végeztem. Senkihez sem vagyok igazságtalan.- Szóval nem igazságtalan? - mondta Pityu s a szája megrándult - Nem igazságtalan? Érdekes. Ez minden, amit mondani tud? 120
