Déry Tibor: Sorsfordító évek X.-ben. Kihallgatási jegyzőkönyvek, periratok, börtönírások, interjúk és egyéb művek, 1957-1964 - Déry archívum 16. (Budapest, 2002)

1957-1964

1957-1964

technikája és anyagi jóléte nem szolgálja az ember erkölcsi-szellemi kibontakozását.

Kora életterének és lehetőségeinek ez a felmérése természetesen nem ekkor pattant ki belőle; elemei már hosszú évek óta formálódtak, de a börtön és elzártsága keretet adott a készülődő rendszer megfogalmazásához, s ez egybefonódott saját emberi tartásának átgondolásával. S természetesen ahhoz is, hogy megkeresse azt az irodalmi formát, amelyben mindezt kimondhatja - úgy, hogy abba ne lehessen politikailag belekötni. Eszmei „vedlése” során egyértelművé vált, hogy történetét a „valós”, a hétköznapi világ viszonylatai fölé kell emelni, egyfajta gulliveriádává, amelyet még utalásaiban is tovább kell „csavarni”: felcserélve, összekeverve a pozitívat a negatívval; ráadásul belekeverve ebbe az egyvelegbe a börtönélet élményeit is.

A G. A. úr X.-ben utópiájának alapkoncepciójánál vagyunk, amelynek részletezése vagy éppen kimunkálásának bemutatása nem lehet e bevezető feladata. Csupán a regény többsíkúságára szeretnénk felhívni a figyelmet, elsősorban azért, mert kritikánk időnként leegyszerűsíti. A G. A. úr X.-ben szemlélete, látószöge ugyanis távolról sem egysíkú. Vannak részletei, amelyekben a „negatívum” dominál, amelyben mindennek az ellenkezőjét kell értenünk, mint például X. város pazar börtönviszonyainak a bemutatásában. Ám vannak részek, lásd a mások nyakába ülő „lovasokat”, ahol az utalások közvetlenek, áttétel nélküliek. Nem szólva a „hazugságról” vagy a „pénzről” szóló előadásokról, amelyek közlésmódja egyenes és áttetsző. - A művet, amelyet kora egyetemes értelmezésének szánt, Déry 1958 őszén kezdte el (1. feleségének címzett 1958. november 26-i levelét), egész 1959-ben dolgozott rajta, s csak nem sokkal 1960-ban történt szabadulása előtt fejezte be. Olyan alkotással lépve ki a börtönből, amely világszínvonalon állt, s amelynek szellemisége párhuzamos volt a nyugati szovjetbarát írók kiábrándulásával és új számvetésével, az eurokommuniz- mus útkereséseivel.

Végül a börtönévekhez kapcsolódik egy további mű ötlete is, A kiközösítőé, amelyet Déry csak évekkel később öntött formába. Kosáry Domokos, a neves történész mondta el visszaemlékezéseiben (1. Kortársak Déry Tiborról. Bp., 1994. 72.), hogy a Kozma utcai börtönben - Déry cellatársaként - többször is beszélgetett vele (a G. A. úr X.-ben írásának szüneteiben) a milánói Szent Ambrusról, aki elszánt harcot folytatott kora eretnekei, az ariánusok ellen, s Ambrus mellett annak elszánt ellenfeléről, Quintus Aurelius Symmachusról, akit viszont taszítottak az egyházatya kétes machinációi, többek között azok a tudatosan előkészített „csodák”, amelyekkel Ambrus hatásosan manipulálta gyanútlan híveit.

A korával és a szocializmussal számvetést készítő írónk Szent Ambrus tevékenységében ekkor ismerte fel annak lehetőségét, hogy példáján bemutathasson egy olyan erőszakos mechanizmust, amely egy eszme nevében törekedett a társadalmi berendezés ideologisztikus megváltoztatására, s amely akár arra is alkalmas lehet, hogy rajta keresztül a közelmúlt, a szocializmus nevében elkövetett diktatúra természetét (előképét) érzékeltethesse.

Ez utóbbi két koncepció önmagáért beszél. 1945-höz vagy 1956-hoz viszonyítva 1960-ban egy egészen más Déry vei találjuk magunkat szembe. Gondolkodása, világ11