Botka Ferenc szerk.: Három asszony. Déry Tibor levelezése feleségeivel Pfeiffer Olgával, Oravecz Paulával és Kunsági Máriával (Déry Archívum 11. Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1995)

centi magas, karcsú, súlya mindössze ötven kiló, ruhája kivágásából dekoratí­van villan elő szépen ívelő nyaka; keze ápolt, vérvörös körmei könnyedén kere­tezik mozdulatait, s fehér retiküljével egy párizsi nő benyomását kelti - leg­alábbis 1954-ben és Budapesten. (Oravecz interjú. 341. - PIM Hangtár.) Igaz, már harmincöt éves és megbecsülés is csak saját, szűkebb köreiben övezi. A másik sem fiatal: már erősen kopaszodik, ám hatvan évesen is friss és moz­gékony. A nők irányában régimódian gáláns és udvarias, háta mögött a sikerte­len házasságokkal és kapcsolatokkal. Ám társadalmi elismertsége ismét felra­gyogóban. A Felelet vitáját követő elszigeteltség feloldódik: ha nem is ünnepelt, de országosan ismert prózaíró. Már hogyne válna tehát vonzóvá - nemcsak a lakásra küldött hatalmas rózsa­csokrokkal, hanem egy véglegesnek tetsző és tisztes jólétet ígérő házasság ígé­retével. És hogyne lobbantaná fel a férfit Böbe néha-néha már színészi telje­sítménnyel is felérő könnyed játékossága, amelyet ráadásul át és átsző a szekszualitás! Déiy, aki épp akkoriban szabadul ki az előző házasság szorítá­sából - és az azzal párhuzamos kapcsolat csalódásaiból -, a „kapuzárás" előtti mohósággal csap le a nála huszonöt évvel fiatalabb partner közeledésére. „Lángolása", gesztusai, mint például a Balaton partján saját kezűleg készített aktfotói, már-már egy tizenéves kamasz magatartását idézik. Mindez természetesen mulandó. Az író és az ex-színésznő kapcsolata a gondo­san előkészített (Déry lépésről-lépésre fogadtatta el Böbét közeli barátaival: Illyés Gyuláékkal, Lukács Györgyékkel, majd a mamával) házasság után állta ki igazán a próbát. Böbe nem kívánt a férj egyenrangú szellemi partnere lenni. Ám kitűnő érzékkel kereste meg: hol és miben tudja segíteni, hol és miben tudja kiegészíteni hétköznapi életét és írói feladatait. Közös megpróbáltatásaik története eléggé közismert. Politikai indítékok alapján Déryt 1957-ben letartóztatják, majd elítélik. A feleség magára marad­va is helytáll, küzd férje sorsának jobbra fordításáért: okosan, kitartóan tár­gyal a hatóságokkal, gondját viseli a féij egyébként nem könnyű természetű idős anyjának, türelmesen viseli el az anyagi nehézségeket. Hűségesen vár sza­badulására, és kitart mellette a siker éveiben is. Okosan sáfárkodik tekintélye­sen megszaporodott anyagi lehetőségeikkel; gondosan ápolja (egyesek szerint talán túlzottan is) férje társadalmi kapcsolatait, s mindent megtesz annak publicitása és érvényesülése érdekében. E gondoskodások sorában szeretnénk külön is szólni Böbének arról a kevésbé ismert oldaláról, illetve ténykedéséről, amely férje hagyatékának az ápolására irányult. Még a börtönévek alatt hozzákezd a kéziratok, köztük elsősorban a levelezés rendezéséhez. E levelek és egyéb dokumentumok segítségével (Egri Péter irodalomtörténész közreműködésével) összeállítja Déiy életrajzi krono­lógiáját, s utóbb sort kerít a különféle sajtókivágatok meghatározására is. Számos közlemény szélén az ő írása rögzíti: honnan való és mi a pontos vagy hozzávetőleges keltezése.

Next

/
Thumbnails
Contents