Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Börtönévek, 1957-1958 (369-391. levél)

Börtönévek Déryék egyhónapos távolléte alatt alaposan felgyorsultak a politikai változások. Szeptember 17-én a Magyar írók Szövetségének közgyűlésén az író-ellenzék elsöprő győzelmet aratott; az új elnökség megválasztásakor szabadon érvényesült a művészi értékrend, s az addig méltatlanul mellőzöttek - így Déry Tibor is - visszakerültek a vezető testületbe. Három héttel később, október 6-án valóságos tömegmegmozdulássá vált az időközben rehabilitált Rajk László és törvénytelenül kivégzett sorstársai újratemetése, amelyen már érzékelni lehetett a közelgő változás előszelét. A forradalom végül is az október 23-ra kihirdetett tüntetéssel robbant ki. Résztvevői már nyíltan követelték a diktatúra eltörlését, a nemzeti függetlenség kinyilvánítását és Nagy Imre visszahívását a hatalomba. Este a rádiónál eldördültek az első puskalövések, - megindult a szovjet megszállók elleni szabadságharc. Déry és Böbe kezdettől fogva ott vannak az események sűrűjében. Idejük nagy részét az írószövetség épületében töltik. A népfelkelés történelmi jelentőségét átérezve minden eseményről feljegyzést készítenek. (Közzétételük: Napló 1956-1957. Bev. Gyurkó László. = Új Tükör 1989. máj. 28.—júl. 16, 22-29. sz.) Az írót beválasztják a szövetség forradalmi bizottságába. Ha kell, szervez, ha úgy adódik, interjút ad a külföldieknek, például François Bondynak a párizsi Preuves című folyóirat szerkesztőjének. (Lásd Ungarns Augenblick der Freiheit. Im Hauptquartier der Schriftsteller. = Der Monat 1956. dec, 99. sz. 19-23.) De mindenekelőtt: lázasan figyeli az események alakulását, s amikor tudomást szerez az első utcai önbíráskodásokról, a rádióban emeli fel szavát a vérontás ellen. Szavait akár forradalmi hitvallásaként is idézhetjük: „Tíz év alatt lépésről lépésre kilopták talpunk alól az országot. Azt hittük, a szocializmust fogjuk megépíteni, s ehelyett vérből s hazugságból rakott börtönfalak közé zártak. Felelősnek érzem magam.., hogy későn nyílt ki a szemem. S hogy amikor kinyílt, nem tudtam szavamat vagy a hallgatásomat úgy felerősíteni, hogy mindenki értsen belőle. De egy mentségünk van, magyar íróknak: ha későn is, de mindenkinél korábban kezdtük el a nyílt harcot a zsarnokság ellen. Barátaim, ha szavaimnak van valami hitele, hallgassatok meg: óvjátok meg a forradalmat! Olyan méltósága volt eddig, amilyet csak az igazság adhat eszmének, embernek. Egy dologra figyeljünk most: nem a bosszú órája ütött, hanem az igazságtevésé.