Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

ve éppen a dadaizmus jegyében látott hozzá számozott költeményeihez. (Lásd még a 84. levél bevezetőjét.) Németh Andor a háború éveit egy franciaországi internálótáborban töltötte, de - huzamosabb elzártsága ellenére - az emigráció legtájékozottabb kritikusának számított, aki már 1921-ben felfigyelt Franz Kafka és Marcel Proust munkásságára, s korszerű értékelést adott - nem egyszer Kassákkal is vitába szállva - a korabeli magyar irodalomról: Babits Mihály, Móricz Zsigmond legújabb műveiről, köteteiről, vagy Karinthy Frigyes (1887-1938) filozofikus töltésű életművéről. Míg Déryt Kassák művészete és esztétikai nézetei erős ellentmondásra ingerelték, addig Németh Andor felszabadította benne a költőt, egyfajta bábáskodó szerepvállalással segítve az addig szemérmesen elfedett érzések megfogalmazását. (Németh Andor barátsága és értő bírálatai végigkísérték Déry egész életművét. Nevével még többször találkozunk a további levelekben, miután a mama valamelyik bécsi látogatása alkalmával személyesen is megismerkedett vele. Déry és Németh Andor kapcsolatának részletesebb megvilágítását lásd Egy katalizátorszerep létrejötte és változásai című dolgozatunkban. In: B. F.: D. T. úr feleletei, avagy a befejezett mondat. Bp. 1994. 25—46.) Mindez meglehetősen távol esett a mama hétköznapjaitól, aki továbbra is igen nehezen viselte el a magára maradtságot (ne feledjük: még két éve sem múlt, hogy férje öngyilkos lett), amit újabban kisebbik fia balesete és ágyhozkötöttsége is súlyosbított. OS Bécs, 1921. jan. 9. Drága Mamus! Tegnap kaptam meg 6-i leveledet, és azonnal válaszolok rá. Elsősorban feltétlenül tudni akarom, mitől kaptál rohamot? Kérlek, semmit ne titkolj el, sokkal nyugtalanabb vagyok, ha elhallgatják előlem a dolgokat, mintha mindig a teljes igazságot tudnám. Könyörgök, Mamuskám, ne legyél olyan kétségbeesett és szedd össze magad! Meglátod, nemsokára minden jobb lesz, és ha megint Budapesten leszek, elvállalom Georgit. De ebben az ígéretben már most bízhatsz, be fogom tartani. A célzásod a leveled végén halálra rémisztett. Én csak arról az egy dologról biztosíthatlak, Mamus: mint ahogy sosem tudok megfeledkezni arról a fájdalomról, melyet Papa okozott nekem, és még most is rám tör akár társaságban, akár egy beszélgetés kellős közepén (még ha nem említem és nem is írok róla), akkor Tőled bármi ilyesmi halálos csapást jelentene számomra; és ha nem akarsz teljesen összetört emberré tenni engem, aki tele vagyok nagy és értékes tervekkel, ha nem akarod az életemet ízzé-porrá rombolni, akkor vesd el ezt a gondolatot egyszer s mindenkorra, végleg, visszavonhatatlanul! Amit vétettem ellened, biztosan jóvá fogom tudni tenni, időt kell hagynod rá. Végül is csak három és fél hónapja élem az új életem és ráadásul idegenben, ahol minden erőmet latba kell vetnem, hogy boldogulhassak, és meg kell barátkoznom az új helyzetekkel! Kérlek, írjál a tőzsdemanőveredről is, mindent tudni akarok, és talán némelyik ismerős üzletember révén még innen is tudok Neked tanácsot adni. A Rimamurány papírokat

1 eladtad annak idején, ahogy írtam Neked? Azóta jelentősen olcsóbban visszavásárolhattad volna őket!