Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

A korábban ismertetett gazdasági és politikai okok miatt egyáltalán nem meglepő, hogy a prágai kísérlet sem sikerült. A dekonjunktúra és bizonytalanság az új államalakulat fővárosában is meghatározó. így érthető, hogy Déryék az első biztató szóra vonatra ülnek és Bécsben teremnek. S ha jól belegondolunk: az Olga által kapott állásajánlat csupán a külső lökést adta ehhez. Bizonyos nosztalgikus vonzódáson túlmenően ugyanis jól érzékelhették, hogy a Monarchia felbomlása ellenére Bécs továbbra is a régió központja. Többek között azért is, mert 1919 augusztusa után a magyarországi haladás számos képviselője itt keresett politikai menedéket, függetlenül attól, hogy előzőleg milyen elképzeléssel voltak a jövőt illetően. Az osztrák fővárosban - a menekülés sokkját követően - több-kevesebb zajjal és súrlódással egymás mellett folytatták tevékenységüket a Keletre tekintő kommunisták, a munkásügyet reformok útján megoldani vágyó szociáldemokraták, de a félfeudális viszonyokkal szemben álló polgári irányzatok is, amelyeknek képviselőit - az 1918. október 31 — i forradalmi változások alapján - „októbristákénak nevezték. Bécs ekkor még gazdasági szempontból is központi szerepet játszott. Az egykori Monarchia termelését és kereskedelmét összekötő szálak nemigen lazultak. Az „utódállamok" önálló nemzetgazdaságai még csak az első bizonytalan kísérleteknél tartottak. - Hogy Déry családi hátterénél maradjunk: a fakitermelés és faipar különböző vállalatai: a Nasici, az Ostholz (Osterreichische Holz-Verkehrs-Gesellschaft), a Foresta továbbra is szoros együttműködésben maradtak, sőt a Nasici székházában (Nádor u. 21.) működő Fabank részvénytársaság egy közös érdekeltségű bécsi fiókintézmény felállítását fontolgatta. Az író egzisztenciális útkeresései mögé ezeket az erőket is oda kell képzelni, mint ahogy számolni lehetett a Rosenberg Hermann bécsi rokonságának, a banki világban nagy tekintélynek örvendő Kohnok és Breisachok által képviselt széles kapcsolataival is. (Más kérdés, hogy az író sem évekkel korábban, de most, 1920-ban sem igen vonzódott ezekhez a körökhöz, illetve ahhoz, hogy jövőjét e számára érdektelen kereskedelmi-banki szférához kösse.) Végül: Déryék gyors választásának motívumai között nem hagyható figyelmen kívül Budapest és Bécs földrajzi közelsége s a határok átjárhatósága sem. Szilasi Ferenchez hasonlóan nemcsak Hermann bácsi, de fia, Guszti és unokaöccse, Leó, s nemkülönben Olga két nővére, Irén és Margit is szabadon jártak-keltek a két főváros között. Hozták a híreket és az üzeneteket - s időnként a csomagokat is. A levelek e bécsi ciklusa előtt ismételten felhívjuk a figyelmet a töredékességre. A postaküldemények néha hetenként kétszer is váltották egymást, de nagyon sok elveszett, így esetenként kénytelenek vagyunk megelégedni a rájuk való puszta hivatkozásokkal. Ez elsősorban a mama hiányzó leveleire vonatkozik, amelyek tele lehettek nyugtalansággal és szemrehányással: a magányt, a magára maradtságot írójuk nehezen viselte el, nem beszélve fia „elvesztéséiről, aki - így képzelte - rendezetlen körülmények között él a távolban - egy „idegen" nővel. Innen nézve, talán megérthető félté-