Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Munkában a „hanyag trónörökös" (49-61. levél)

sig-dprilisig itt maradok, hogy eleget tanulhassak, és azután amúgy is kilépek a Lomásitól, mert 85 Kr-hól nem tudok megélni. Természetesen ha Papa nem teszi meg nekem ezt a szívességet, és nem engedi, hogy egyedül rendelkezzem a pénzemmel, ahogy kértem, hogy ezt Kohnnak megírja, akkor hazajövök. Akkor viszont nincs szükségem a Bácsi beleegyezésére, mert akkor az egész életemet másképp fogom berendezni. Azonnali részletes választ várok, és kérlek Benneteket, még egyszer ne tegyetek meggondolatlan lépést. Csókol Benneteket Tibor 1 Kohn - a galócási telep igazgatója. Valószínűleg új beosztottja melléfogásairól vagy mulasztásairól számolt be - a főnök rokonának kijáró túlbuzgósággal - a szülőknek. 51 Lomási Erdőipar Maroshévíz Galócási-Gőzfűrész, 1913. okt. 29. Dé Drága Mamus és Papus! Amint látod, már annyira benne vagyok az üzleti levelezésben, hogy még ebben a levélben is odaírom fent a jelemet. Ma is borzasztó sok dolgom van még, de annyi időt mégis muszáj szakítanom, hogy Mamusnak még egyszer megköszönjem a múltkori sorait', és hogy biztosítsalak Benneteket róla, ha csak egy kicsit is hagyjátok, hogy önálló legyek, és megbíztok bennem, sosem fogok csalódást okozni Nektek. Nagyon aggódom, hogy Papa nem érzi jól magát. Csak van annyi időtök, küldjetek részletes beszámolót! Andortól

2 éppen most kapok levelet, azt írja, hogy Mamussal találkozott, és hogy Mamának láztól cserepes az ajka. Mi ez? Valami bajod van? Kérlek Benneteket, ne titkoljatok el előlem semmit! Nina néninek

3

, Lilinek

4 és Nagymamának már írtam. Jenny néninek

5 írok, mihelyt időm lesz, bár egy kicsit haragszom rá, mert annak ellenére, hogy én már egy hónapja írtam neki, ő egy szót sem írt a születésnapomra. A Bácsi is elfelejtette. Nekem végül is nem túlságosan fontos, sőt nagyon kevéssé, hiszen tudom, hogy a Néni azért mégis szeret, de a Bácsinál azért zseníroz, mert ő viszont olyan sokat ad a formaságokra, akkor meg miért nem tartja be őket? Végtelenül örülök a karácsonynak, hogy láthatlak Benneteket: hihetetlen, milyen gyerekes vagyok, és milyen „anyás", a viszontlátást ezer forintért sem áldoznám fel. Nincs több időm. Végtelenül örülnék, ha egyszer egy őszinte, hosszú, mindent elmesélő és nagyon gyengéd levelet kaphatnék. Ölel és csókol Benneteket a Ti szerető fiatok Tibor 1913. X. 29.