Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Börtönévek, 1957-1958 (369-391. levél)

tek ki előle, ha nem akarom, hogy esetleg az egész, úgy, ahogy van, füstbe menjen, meg sem tudnám indokolni, miért utasítanám el őket. így tehát holnapután Marseille-ból New Yorkba utazom, számomra majdnem ugyanolyan váratlanul, Mamus, mint a Te számodra. A tengeri út tizenkét napig tart, a hajó egy angol luxusgőzös, a költségeimet természetesen a társaság fizeti. Még mindig teljesen paff vagyok a váratlan fordulattól. Ami a munkámat illeti, azzal elégedett vagyok, és meggyőződésem, hogy sikere lesz, teljesen függetlenül a hasznától, hogy a világból láttam egy jó darabot, rengeteg tapasztalatot szereztem, szóval eljövendő munkáimhoz is sok anyagot gyűjtöttem. De a viszontlátás odahaza mégis végtelenül édes lesz, mert a gondolataimban mindig is félig Veletek vagyok. Egy ideje naplót vezetek, amelyben távirati stílusban feljegyzem a legfontosabb gondolataimat és benyomásaimat; számomra szokatlan foglalatosság, hiszen mostanáig még soha nem vezettem naplót. Egy óra múlva indul a vonatom Marseille-ba, úgyhogy be kell fejeznem a levelet. Drága Mamus, ne veszítsd el a türelmedet! Hidd el, az elválás Tőled nekem legalább annyira nehezemre esik, mint Neked, még ha elfoglalt vagyok is, tele a kezem munkával, és csak kevés időm marad tépelődésre. A viszontlátás most már nem várat magára sokáig. A Téged valóban szerető fiad Tibor Párizs, 1957. szept. 30-án. 384 OS Budapest, 1957. okt. 3. Drága Mamus, csodálatos és zavartalan utazás után a kék tengeren és a kék ég alatt tegnapelőtt megérkeztem New Yorkba. Mindjárt az első estén a hotelban, mielőtt lefeküdtem, első üdvözletként küldtem Neked egy képeslapot a New York-i kikötőről, bár az az előérzetem, hogy nem fog megérkezni: azt hiszen ugyanis, elfelejtettem felbélyegezni. Tudniillik rémesen álmos voltam - valószínűleg az erős tengeri levegőtől, úgyhogy mindjárt az első éjszaka teljes lelki nyugalommal végigaludtam tíz órát. Útileíráson kívül természetesen ma még semmi másról nem számolhatnék be, jobban mondva semmi kézzelfoghatót nem mesélhetnék a filmet illetően. Tegnap is, ma is felkerestem a filmtársaságot, tegnap az irodában jártam, ma meg a műtermekben, amelyek messze a városon kívül vannak, töméntelen emberrel ismerkedtem meg, az arcukat persze nem tudom megkülönböztetni, mert mindegyiknek olyan amerikai vonásai vannak, de az első komolyabb megbeszélés az igazgatókkal, rendezőkkel etc. csak holnapután lesz. Az az ember, aki kifejezetten az én dolgommal foglalkozik, mindenesetre közölte velem, hogy a forgatókönyvem rendkívüli, általános tetszést aratott, s hogy feltétlenül filmet akarnak belőle csi-