Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Börtönévek, 1957-1958 (369-391. levél)

Aki bűnös volt, azt bíróság elé állítani. De a tévedőket ne kínozzátok, mert ne feledjük el, hogy százezrek tévedtek, mert megtévesztették őket. A forradalom győzött, de ha nem adunk neki időt, hogy erőre kapjon, újra elbukhat. El is sikkaszthatják azok, akiknek érdekük. Fogjunk össze: egy hazánk van s egy életünk. Fia szavamnak van hitele: fogjunk össze, ne egymás ellen hadakozzunk! Bízzunk a nép erejében és tisztességében. Ne folyjon több vér! Tisztelet a halottaknak." (Nyomtatásban: Barátaim. = Irodalmi Újság 1956. nov. 2. - Újraközlése: Börtönnapok hordaléka. Bp. 1989., 148-149.) November 4-én, az ország katonai megszállásának első perceiben Déry Háy Gyulával (lásd a 355. levél bevezetőjét) együtt szövegezi a forradalomnak a haladó világhoz címzett utolsó segélykiáltását, amelyet Háy Gyulánénak még sikerül beolvasni a rádióba. - November első felében Déry az írószövetség nevében továbbra is tartja a kapcsolatot a munkástanácsokkal. Majd amikor a forradalom eltiprása elleni tiltakozásul e tanácsok általános sztrájkra hívnak fel, ő is a sztrájk mellett szavaz. S természetesen mindent elkövet, hogy a külföld hiteles tájékoztatást kapjon a népfelkelésről, amelyet az új hatalom most már egyszerűen „ellenforradalom"-nak bélyegez. Ezt a kifejezést használta a Nobel-díjas Mihail Solohov is, abban a Pravdában közzétett nyilatkozatában, amelyben kijelentette: a magyar írókat felelősség terheli a bekövetkezett eseményekért. Déry az írószövetség december 28-án tartott ülésén utasította vissza az orosz írótárs vádaskodásait. Ám ez a megnyilatkozása már nem kapott nyilvánosságot, a sajtó már az új-régi hatalom kezében volt. (Utólagos közlése: Börtönnapok hordaléka. Bp. 1989., 150-153.) Az igazi ellenforradalom ekkor már átvette az események irányítását, és sorra számolta fel a szellemi ellenállás gócait. 1957. január 18-án felfüggesztik a Magyar írók Szövetsége működését, két nappal később a Magyar Újságírók Országos Szövetsége következik. Január 26-án közlemény jelenik meg Háy Gyula, Zelk Zoltán, Tardos Tibor és más írók, újságírók letartóztatásáról. Déry ekkor még nem volt közöttük, volt ideje, hogy másoknak segítsen. De április 20-án - miután lakását már hetek óta figyelték - érte is eljönnek a belügyi hatóságok. „Államellenes bűncselekmény alapos gyanúja alapján" tartóztatják le, és szállítják be a II. kerületi Fő utca 70-80-ba, a rendőrség vizsgálati osztályára. Felesége hosszas utánjárással kideríti hollétét és felveszi vele a kapcsolatot. Déry első gondolata a mamáé. Azelőtt hetente többször is meglátogatta, még a viharos időkben is. Valamiféle megoldást kellett kitalálnia távolmaradásának indoklásául, mert attól félt: ha a 94 éves magatehetetlen asszony megtudja az igazságot, a hír az életébe kerül. E kényszerhelyzetben találja ki azt a mesét, hogy váratlanul a Mátrába kellett utaznia, mert filmnovellát rendeltek tőle, s annak forgatása is rögtön megkezdődik. A dolog azért nem kelthetett gyanút, mert már volt ilyen megbízatása. A Simon Menyhért születése írása és forgatása kapcsán három évvel korábban többször is távol volt a fővárostól. (Lásd 325/1. jegyzet és a 328. levél bevezetőjét.) így változtak azután át a mamának írt