Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

A felszabadulás illúziójában (282-322. levél)

Mindez szemléltetően érzékelteti: a mátraházi „továbbképzés"-t követően az író kísérletet tesz műveinek átpolitizálására, - ám nem sok sikerrel. A külső elvárásokat nem tudja művészetté lényegíteni. Ennek legkirívóbb példája az egyházi iskolák államosításával kapcsolatos Pócspetn riport és az arra épülő A porban című elbeszélés. A kudarcokat azonban Déry nem veszi tragikusan. Már csak azért sem, mert más tekintetben az élet közben kárpótolja: 1948. március 15-én ott találjuk a nevét az első Kossuth-díjjal kitüntetettek listáján. S ezzel szinte egyidejűleg két hónapos olaszországi ösztöndíjat is kap a Közoktatási Minisztériumtól - több író kollégája (Karinthy Ferenc, Károlyi Amy, Lengyel Balázs, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor) társaságában. Ez alkalommal Oravecz Paulát is magával vitte. Útjukat március 18-án Brissagóban, Szilasi Vilmoséknál kezdték. - Rómába március 25-én értek, s itt több mint egy hónapot töltöttek. Végül egy nápolyi kirándulás után Perugia, Firenze és Velence érintésével május 20-án érkeztek Budapestre. SS özv. dr. Déry Károlyné Budapest V Árpád u. 12. Brissago, 1948. március 21. előtt Mamus, csodálatosan kellemes utazás után, melyet a sors jóindulata és a fiad zsenialitása 12 órával lerövidített,' szerencsésen megérkeztünk Szilasiékhoz. Gyönyörű idő, napsütés. Virágba borult kertek! Vili sovány, de jókedvű, Paulus ujjong az elragadtatástól. Ne sajnálj semmit Magadtól! A Te Tiborod Paulus Üdvözlet Irénnek, Pistának! csütörtök 1 Lásd a következő levél bevezető sorait. 298 özv. dr. Déry Károlyné Budapest V. Árpád u. 12. Brissago, 1948. márc. 21. Mamus, képzeld el, Velence előtt egy fél órával, miközben áll a vonat, kiszállok, hogy kinyújtóztassam a lábamat, és egyszer csak egy svájci vagont pillantok meg a vonatunkon.