Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Börtönbe írt levelek (272-281. levél)

Börtönbe írt levelek Az erdélyi út a jelek szerint jótékonyan hatott Déry alkotókedvére. Újra visszatért A befejezetlen mondat harmadik kötetéhez, s ezúttal - viszonylag rövid idő alatt - sikerült le is zárnia. A Korunk októberi száma még Parcen Nagy Lőrinc megalázó vívódásaival van tele (Külvárosi délután. 1937. 10. sz. 1016-1020.), fél évvel később azonban Gaál Gábor már a Krausz Évi és Abramovics szerelmét megjelenítő zárófejezetből közöl részleteket. (Évi. 1938. máj., 5. sz. 411-419.) A befejezésben, amely a mű egész koncepciójának a legvilágosabban kifejtett része, s amely sok tekintetben különbözik az öt évvel korábban megfogalmazott kistrilógia messianisztikus lobogásától és helyenkénti szektásságától, benne munkál az időközben szerzett politikai tapasztalatok minden hozadéka. (A befejezetlen mondat e koncepciójáról szóló nézeteinket az Újraolvasott klasszikus című tanulmányunkban fejtettük ki részletesebben: CET 1994. Jan., 1. sz. 82-99.) A regényírás - 1937 utolsó felét követően - háttérbe szorította Déry novellaírói ambícióit. Ebből az időszakból egyetlen, már-már édeskés hangvételű írás maradt ránk a mama hetvenéves születésnapjának a megörökítéséről (Tündérjáték az Árpád utcában. — Újság 1938. márc. 19.) és néhány - a pénzkeresettel kapcsolatos - német nyelvű penzum a Pester Lloyd lapjairól: Referat über einem alltäglichen Tag (1937. okt. 28, 1938. jan. 9.), Die Schuhe (1938. ápr. 24.), Ein Sonntagsnachmittag mit Hunden (1938. júl. 24.). E publikációkról ugyanis tudnunk kell, hogy értük a szerző kettős honoráriumot vett fel: egyet az eredeti szövegért - s egyet a fordításért. (Keresztury Dezső közlése, lásd Kortársak Déry Tiborról. Bp. 1994, 68.) 1937-1938 fordulójának legmegrendítőbb élménye József Attila halála volt. Benne az író nemcsak a jó barátot vesztette el, hanem azt a társát is, akihez a legközelebb állt a szocializmus jövőképét illetően, s akivel a napi politika vonzásairól és taszításairól is egyformán gondolkoztak. A költő halála alkalmából írt megemlékezésében Déry nyíltan hangot is ad ezeknek a gondolatainak, - amelyek A befejezetlen mondat koncepciójába is belejátszottak. Érdemes e gondolatokat a maguk teljes terjedelmében idéznünk: „Mindvégig hű maradt osztályához, később is, amikor egyre fokozódó érdeklődéssel kezdte figyelni önmagát... [s] ismét összeütközésbe került a valósággal: ezúttal a nyomorult politikával. Úgy látta egy időben, hogy saját osztálya cserbenhagyta. Nyilvánvalóan tévedett, amikor egy párt vezetőségét azonosította egy osztállyal, türelmetlenségében gyenge volt s érzékeny a megpróbáltatásokkal, melyek már felmarták bőrét, de megrendítő, hogy