Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

A befejezetlen mondat műhelyében, Bécs - Mallorca - Budapest (229-271. levél)

szereplői emlékezetét és érzelmi rezdüléseit; a természeti jelenségek megjelenítésében gyakorlott filmoperatőrként pásztázza a tájat, majd váratlanul közelképekben nagyítja fel a részleteket, s ugyanakkor azt is érzékelteti, hogyan hatnak e változások szereplői hangulatára - és saját érzékelésünkre. Végre megjön az önbizalma, és sikerélményének hullámai még a mamának írt levelébe is átcsapnak. Minden bizonnyal azért is, mert eredményeiről egyik legjobb barátjának, az ekkorra már a legigényesebb kritikusok között emlegetett Németh Andornak (lásd a 73. levél bevezetőjét) is beszámolhatott, s az lelkesedéssel fogadta A befejezetlen mondat első fejezetét. OS Bécs, 1934. ápr. vége Mamuskám, a levelet és a lapot megkaptam. Előbbire a múltkori levelemben nem tudtam reagálni, azon egyszerű okból, hogy még nem érkezett meg. A fényképeknek borzasztóan örültem: Nagyon jónak találom őket, főleg az egyiket. - Kevésbé találom viszont jónak a híreket, illetve a levél rossz hangulatát. Azt írod, hogy megint fekszel, de azt nem írod, hogy miért? Azt sem, mennyiért adtad ki a szobát. Milyen a bérlőnő? Hogy séta után olyan fáradt vagy, azt a tavasszal magyarázom, az mindenkit kifáraszt; remélhetőleg most már jobb lesz, de Neked megint híznod kell, Mamus, ilyen nagy súlyingadozásokat ebben a korban már nem visel el az ember. Ha a másik szobát nem tudod kiadni, akkor én fogom kivenni, de mindenesetre próbáld meg kiadni, mert én csak május közepén szándékozom visszamenni. Egy hónapra Prágába szeretnék utazni, ahol fantasztikus az élet, azt mondják, olyan, mint Berlinben, igen nagy a szellemi pezsgés is, és ráadásul rendkívül olcsó, sokkal olcsóbb, mint Pest. Szeretnék kapcsolatba kerülni az ottani írókörökkel - egyeseket már ismerek - és ki szeretném próbálni, nem tudnék-e ott valamit kezdeni a színdarabjaimmal, regényeimmel etc. Most a munkámmal megint jó passzban vagyok, a regényem újra jól halad, egyre hosszabb lesz. Felolvastam Némethnek és a vendéglátóimnak — négy-öt estén át —, szerintük nagyszerű, a legnagyobb magyar, regény, olyan részek vannak benne, amilyeneket még soha nem írtak. Ezt csak magánhasználatra írom, Mamus! - de nekem is megsokszorozta a munkakedvem. Naponta tíz-tizenkét órát dolgozom. Azt írod, hogy utánam küldtél egy levelet: azt én nem kaptam meg. Egyet a háziasszonyom küldött utánam, arra gondolsz, vagy olyan volt, ami a Wesselényi utcába ment? Kérlek, írd ezt meg nekem. Azután arra kell hogy kérjelek, Mamuskám, hogy a tavaszikabátomat és a vékony kék öltönyömet csomagold be egy dobozba, és postán add fel — mint használt ruhát —, mert nincs mit felvennem Prágában. Ha pénzt keresek, akkor csináltatok magamnak egy öltönyt itt, illetve Prágában.