Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Menekülés egy új életformába, Skandinávia - Berlin (165-212. levél)

lót, nagyon aggódom az ottani zavargások miatt.

2 Egy fotográfus érdeklődött a címed után, azt mondta, képeket hozott Neked. A nevét nem értettem.

3 Itt ugyanolyan mísz minden, mint ott. Csókollak sietve ~ Mama 1 Paula Weishutról lásd 164/1. jegyzet. 2 A német főváros életét megbénító közlekedési sztrájkról a mama minden bizonnyal a budapesti sajtóból értesült. 3 A hagyatékban két ilyen tárgyú levél található: Ruzicskay György (1896-1993), festőművész, Az Est című napilap munkatársa és E. v. Kankovszky sajtó-fotó irodája egyaránt a Georgi számára átvett fényképek elszámolását reklamálja. 208 Az előző levélben feltett, a „zavargások"-kal kapcsolatos kérdésre adott válasz természetesen csupán a mama megnyugtatását szolgálja. A november 2-án kezdődő közlekedési sztrájk - legalábbis a néhány hónap múlva papírra vetett novella közvetett tanúsága szerint - mélyen hatott az íróra, s szinte egészen bizonyos, hogy maga is részt vett benne. A fent említett novella, illetve az általa kezdődő kistrilógia részletei, amelyről a következő év leveleinél majd bőven esik szó, azt mutatják, hogy Déry 1932-ben testközelből ismerte meg a hatalomra törő fasizmussal szembeni ellenállást. Ha máskor nem, a március óta egymást váltó különféle választások alkalmával is szembesülhetett a főváros hangulatával, már csak azért is, mert az Amszterdamban élő Róna Imre állandóan biztatta: készítsen riportképeket az eseményekről. A november 6-ra kiírt parlamenti választások alkalmával még a témákat is megadja: szavazó miniszterek, weddingi utca (vörös zászlókkal), valami a jobboldalról, első eredmények stb. Más kérdés, hogy a képek most sem feleltek meg a várakozásnak, nem sikerült őket elhelyezni. - S nem hagyhatók figyelmen kívül azok a kapcsolatok sem, amelyekről a március 17-én írt 192. számú levél bevezetőjében szóltunk. A Berlin környéki mozgalmi kirándulásokat követően az író betekintést nyerhetett a pártmunka hétköznapjaiba - és azokba a hatalmas tömegeket megmozgató monstre nagygyűlésekbe, amelyeket az ún. Pharus-termekben vagy egyenesen a sportpalotában szerveztek. Egy számára teljesen új világot ismer meg - a már említett Kat és mások segítségével: a másokért cselekvők közösségéét, amelyet - úgy érzékeli - saját ifjúságának, lázadásának indítékai és eszméi mozgatnak. Ám - mint ezt máskor is megállapíthattuk - mindez okkal maradt ki az alaposan megszűrt beszámolókból.