Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Menekülés egy új életformába, Skandinávia - Berlin (165-212. levél)

pirulva az idegességtől. - Az ígért fényképeket nem küldted el. írd meg azonnal, mit csinál­tok, és hogy küldjek-e bejglit postán? Miért nem írtatok a Karóimnak, ahogy mondtam? Csókollak Benneteket Mama 1 Végül, de nem utolsósorban (ang.). 202 Az év közepére a novellák helyét lassan a fotók foglalják el. Kezdetben a riportfotózás lehetősége is felmerült Déiyben, s Róna Imre még tanácsokat is adott neki: hol, mit fényképezzen, kinél hívassa elő a felvételeket. Ám a kísérlet gyászosan sikerült: a ri­portképek hol életlenek, hol rosszul komponáltak lettek, hol pedig későn érkeztek Amszterdamba. így azután maradt a mások által készített fotók csereberéje-közvetíté­se. A kiadók: az Atlantis vagy az Otto Beyer, illetve a Für Alle, a Die Gartenlaube vagy a Tempo szerkesztőségei ilyen tartalmú levelekben kapják meg a kínálatot, — amire a leg­több esetben elutasító választ adnak. Az írást felváltó fotóüzletnek is mennie kellett valahogy, hiszen a Berlinbe érkezett öcskös is ebbe a szakmába tanul bele, s utóbb maga Déry is különféle mamut-ügynök­ségekkel - Keyston View Company (New York), Cosmopolitan Picture Corporation (London) - kerül kapcsolatba. Még annak a gondolata is felmerült, hogy Georgi to­vábblépjen e szakmában - Berlin után Londonban próbáljon szerencsét. Közben egy pirruszi győzelemről se feledkezzünk meg: a Querschnitt júniusi, spor­tot bemutató tematikus száma végre megjelentet egy Déry-írást. Zur freundlichen Erinnerung címmel azt eleveníti fel, hogyan és mit sportoltak eleink a századforduló Budapestjén. (Újraközlése: Der Anfang vom Ende címmel. Merian 1970. aug., 8. sz. Ungarn. 61.) Berlin, 1932. jún. 26. Mamus, éppen készültem írni Neked, amikor megjött a Georginák címzett lapod. Természe­tesen jó lenne, ha el tudna menni Angliába, és feltétlenül meg is kell próbálnia.' Mindazo­náltal nem bízom túlságosan a dologban, de hát majd meglátjuk... Most valami másra van kilátása, ami talán valamivel közelebbi. Az egyik legnagyobb itte­ni fotóügynökség 2 akarja megbízni jugoszláviai képviseletevei és talán ebben a minőségében kaphat ingyenjegyet a jugoszláv vasútokra. Ha ez sikerül, de csak akkor - ami talán két-három hét múlva eldől-, akkor úgy vélem, meg kell próbálnia. Az lenne a munkája, hogy 50%-os ré­szesedés ellenében lássa el a jugoszláv lapokat fotókkal, másrészt meg jugoszláv anyagot juttasson el külföldre. Nehéz, szinte lehetetlen innét megítélni, mennyi esélyt jelent manapság ez a dolog, ami normális körülmények között tulajdonképpen egész jó lenne. De ha amúgy is utazik, és ez-

Next

/
Thumbnails
Contents