Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Visszatérés az íráshoz, Perugia (147-156. levél)

1 Reggeli a fűben/zöldben (fr.). 2 A társaság a városközponttól délkeleti irányban és 7 kilométerre, Ponte San Giovanni közelében fekvő Ipogeo Volumni síregyüttest kereste fel. 3 A Tiberis (Tevére) a várostól keletre kanyarog, hozzávetőlegesen 10 kilométerre. 4 A Villa Maiotti kertjében készült felvétel ma is megvan a PIM Művészeti tárában. 5 A hagyaték Szilasi Ferenc két későbbi, szeptember 13-i és 24-i keltezésű levelét őrzi, amelyek az adósokkal való elszámolás részletes adatait is tartalmazzák. (A kárvallottak már megelégedtek a kölcsönadott összegek 15-20%-ával is.) 6 Déryék még a levélben jelzett nyolc-tíz napos hosszabbításnál is tovább maradtak. Egy október 6-i keltezésű perugiai képeslap őrzi távozásuk valószínű időpontját. 7 E levél és az elutazás közötti időszakra esik Déryék látogatása Assisiben (az ott vásárolt képeslapokon „VIII. 24." keltezés áll). A város ez évben a zarándokok tömegeit fogadta; október 4-én volt ugyanis Szent Ferenc halálának 700. évfordulója. Déryék is egy Perugiából induló zarándokcsoport autóbuszával érkeztek a városba - legalábbis ez olvasható ki az ennek az utazásnak az élményeit megörökítő 700 éves Szent Ferenc vagy az Assisi-i film című hosszabb költeményből, amely a címben jelzett filmszerűséggel - s egyben egyfajta szürrealista vízióként - pergeti le az eseményeket, a valóságos környezet, az umbriai dombok, a Monte Luce, a kanyargó országút menti falvak, Giorgio, Trevi, majd a zarándokhelyek: a Chiostro, a Santa Chiara színhelyeinek pontos földrajzi koordinátái között. (Szövege csak 1970-ben, A felbőállatok című gyűjteményben jelent meg. Utánközlése: 1976-ban, az életműkiadás azonos című kötetében.) 156 1926 ősze nemcsak Déry életében jelentett fordulatot. Vele nagyjából egy időben tért haza bécsi emigrációjából a magyar avantgárd vezéregyénisége, Kassák Lajos, aki a MA megszűnését követően máris új folyóirat indításának a gondolatával foglalkozott. Hazatért Berlinből Németh Andor és a Párizsban megismert Illyés Gyula is. Az emigráció felbomlóban volt. S ebben nemcsak az a felismerés játszott közre, hogy hatékonyan működni csak az anyanyelv közegében lehet, hanem az is, hogy a hazai politikai viszonyok közben lassan konszolidálódni kezdtek, kihirdették az amnesztiát, enyhült a cenzúra, s lehetőség nyílt a szabadabb véleménynyilvánításra. Az új folyóirat, a Dokumentum, amelynek alakuló szerkesztőségi ülését - Németh Andor visszaemlékezése szerint - Déry Tibor lakásán tartották, 1926 decemberében indult. A Nyugat ellenzékének, a MA folytatójának vallotta magát; bár ez utóbbi gesztusban kimondva-kimondatlanul benne volt a korábbi szerkesztés megújításának a szándéka is. A Dokumentum - hála a kontinens legkülönbözőbb részeiből jött fiatal munkatársainak - a korábbinál mozgékonyabban kívánt reagálni a kor változásaira. Az irodalom és a képzőművészet hagyományos műfajai mellett tág teret biztosított a film, a színpad, a táncművészet, az építészet és az urbanizmus, a lakás, az iparművészet, s ezen túlmenően a testkultúra, a nevelés, a tömeglélektan stb. kérdéseinek. Nemzetköziségét nemcsak szerzőinek kiválogatásával (helyet adva például Paul Eluard, Pierre Reverdy, Walter Benjamin, Le Corbusier vagy El Liszickij írásainak), hanem német és francia nyelvű közleményeivel is hangsúlyozni kívánta. (A lap tartalmának bibliográfiai számbavétele: Kálmán Lászlóné: Dokumentum 1926-1927, Munka 1928-1939. Repertó-