Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Kísérlet a polgári érvényesülésre, Párizs (122-146. levél)

OS Párizs, 1925. nov. vége [A levél eleje hiányzik] ... és nagyban csinálhatom a dolgot. Sosem fogom hagyni magam fizikailag megerőltető munkával terhelni (azt még egy hónapig sem bírnám ki a legrosszabb következmények nélkül, azt mondja az orvos), másrészt pedig nem is gondolták a szalonban, hogy ne a legjobb szabóknál dolgoztam volna évekig, és azt mondják, minden képességem megvan egy elsőrangú szalon vezetéséhez, s nincs az a dolgozó, aki észrevenné, hogy nem tanultam ki mindent töviről hegyire. Ha a fizikumom olyan jó lenne, amilyen rátermett vagyok, akkor tényleg nem lennének gondjaim. Azt kérdezed, elég pénzük van-e Arányiéknak. Mégiscsak van havi 1500 F-juk és még hozzá is tesznek egy összegből, amelyet néhány évre kölcsönkaptak, tehát nem kell őket sajnálni, ami persze őket nem tartja vissza attól, hogy megállás nélkül siránkozzanak. Már meggémberedett a kezem, úgyhogy be kell fejeznem. Várom mielőbbi leveledet, és sok szeretettel csókollak Olga Sebtében - éppen az indulás előtt - csak annyit az utolsó leveledre, hogy abszolút nem értem, hogy lehetett 300 000 Kr veszteséged a bélyegek visszaadásakor. Az cca. 74 F Kérlek, számolj utána, és írd meg nekem; ha veszteséged volt, természetesen pótolom. Csak azt nem értem, hogy keletkezhet egyáltalán veszteség. A hiányzó öt madonnáért mellékelten 20 F Kérlek, postafordultával írd meg, hogy vagy. Csókollak és ölellek ezerszer a Te örök rohanásban leledző Tiborod Sietős, kapkodó sorok. Nem tudni, hogy a levélíró valóban üzleti útra indul, vagy immár párizsi kötelékeinek felszámolásával foglalkozik.