Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Kísérlet a polgári érvényesülésre, Párizs (122-146. levél)

Ami ezután következik, az kötetünk legszánalmasabb részének mondható. A történtek ismeretében könnyen megállapítható, hogy Déry nem tudott hazudni, vagy ha rákényszerült is, igen ügyetlenül, állításaiba helyenként belebonyolódva tette. Csak egy naiv anya adhatott hitelt ezeknek a magyarázkodásoknak - a hirtelen támadt pénztelenségről - és annak a nyakatekert érvelésnek: miért éppen csak ő tud ebben a pillanatban segítséget nyújtani. De nagyon gyorsan, azonnal! Ráadásul - az előző évhez hasonlóan - nyaralás előtt korábbi albérletüket is feladták. S a sors ebben is üldözi őket, a fővárosba érve toporogva kell várakozni - drága szállodákban - az anyagiakban is megfelelő megoldásra. Q Párizs, 1925. szept. 30. Drága Mama! Ne ess le a székről, Párizsban vagyunk. Olga utolsó leveléből értesülsz majd a különböző balszerencséinkről, és különösen arról, ami a lakással ért minket. A pech tovább kísért bennünket a Riviérán, úgyhogy végül megfutottunk. Olga levele után két nappal vettük ki azt a lakást, ahol in petto' laktunk. További három napba került, amíg beköltözhettünk: becsomagolunk, fölmegyünk a villához, és ott tudjuk meg a háztulajdonos feleségétől, hogy a házat előző nap eladták, és hogy az új tulajdonos be is költözik. Erre olyan csömör és fáradtság fogott el bennünket, hogy két órával később a következő vonattal Párizsba utaztunk. Itt legalább nem veszítettük el a foglalót, mivel a tulajdonosnő nem akart semmit elfogadni, amíg meg nem néztük alaposan a házat s alá nem írtuk a bérleti szerződést. Előbbi megint csak nem volt lehetséges, mielőtt beköltöztünk volna, mivel a tulajdonosnő az idős bérlőt nem akarta zavarni. Mégha nem riasztott volna is vissza bennünket egy újabb lakáskeresés gyötrelme (amitől persze Párizsban sem vagyunk megkímélve), akkor sem lett volna értelme ott maradnunk, aligha találtunk volna valami mást, és ha igen, addigra tönkretett volna minket a szállodai élet. Villefranche

2 volt még a legolcsóbb hely az egész Riviérán, ott meg már mindent láttunk, semmi más nem volt. A többi, Beaulieu, Cap dAil, Menton

3 mind 30-40%kal drágább, tehát számunkra már megfizethetetlen. Ergo: Párizs. Két napja vagyunk itt, eddig (mi más lehetne a sorsunk?) lakást kerestünk, mostanáig nem találtunk, holnap folytatjuk, közben viszont teljesen elfogyott a pénzünk, és nem marad más hátra, mint hogy arra kérjelek, a Nasicin keresztül táviratilag legalább 1500, de ha lehet, 2000 F-t utaltass át az ő itteni bankjukhoz (Banque de Paris et des Pays-Bas). Ezt a pénzt természetesen üzleti tőkének tekintem, és havi 5% kamatot fogok Neked fizetni utána. Itt momentán nem tudok pénzt keresni, egy barátom már küldött nekem a Riviérára 2000 F-t, pillanatnyilag nincs neki több, egy másik pedig, akire biztosan számíthattam, elutazott. Abból a 2000 F-ból vettem magamnak egy öltönyt Nizzában, a maradékot teljesen fölemésztettem, és már itt állok egyetlen krajcár nélkül, miközben Olgának haladéktalanul kezeltetnie kell a fülét, mert megint rosszabbodott az állapota. Minthogy nincs pénzem, Né-