Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Kísérlet a polgári érvényesülésre, Párizs (122-146. levél)
Olaszországra számoltunk. 1 Borzasztóan kell takarékoskodnunk idén, bogy éppen csak felszínen maradhassunk, mert hogy ott kereshetek-e még bélyegekkel és mennyit, nagyon is kérdéses - s hogy mennyi marad a szezon végén, még nem tudom; több semmi esetre sem, mint amennyi a legtakarékosabb élet mellett is legfeljebb csak egy évre elég. Úgy kalkuláljuk, hogy Olaszországban havonta maximum 6-700 lírára lenne szükségünk a megélhetéshez, vagyis cca. havi 2 millióra - akkor hogy adhatnék ki 10 milliót hat hétre? Szóval csak arról lehet szó, hogy nyáron Észak-Olaszországba menjünk, valahová az Alpokba, a tavakhoz, csak attól félek nagyon, hogy ott Svájc közelsége és a nagy idegenforgalom miatt sokkal drágább lesz. Különböző helyekről hallottam (Stresa), s most érdeklődni fogok, tedd Te is ezt. Svájcban a legolcsóbb panzió 7 F, és mi minden jön még hozzá ehhez! De biztosan találunk majd egy olyan helyet, Mamuskám, ahol nagyon jól fogod érezni Magad, és ami nem árt az egészségednek. St. Jean de Monts is milyen jót tett Neked. Május elején, ahogy kívánod, küldök Neked 100-150 $-t, elég ez? Hogy ebből mennyi és mekkora egyáltalán a végleges nyereséged, azt még nem tudom, azt csak a szezon zárásakor fogom tudni megmondani. De nem hiszem, hogy több lenne, mint tavaly, 200 $ talán, az mégiscsak még mindig majdnem a tőke negyede. A kis Tichanch 2 volt nálunk, el fogja vinni Neked a kért szalagokat. Olga már meg is vette. A prémgallérra nincs helye. Apropos, akarok most venni magamnak egy tavaszikabátot. Mit szólsz hozzá?... [A levél vége hiányzik] 1 1925-ben húsvéthétfő április 13-ra esett. Ennek alapján kelteztük, illetve soroltuk be a levelet. 2 A mama ismerőse - valószínűleg Ticharich Mátyás, minisztériumi osztálytanácsos (VII. kerület Molnár u. 15.), illetve annak lánya. 140 Mennyire hihetünk e szigorúan tárgyszerű beszámolóknak, amelyek azt sugallják, hogy a levélíró lassan-lassan már a kereskedés, a bélyegszakma „főigazgatójá"-nak kezdi érezni magát, s a vételen és eladáson - és természetesen a hozzákapcsolódó hasznon - kívül más már nem is igen érdekli? A rendelkezésünkre álló ismeretek ezt látszanak alátámasztani. 1925-ben egyetlen érdemleges publikációjáról sem tudunk. Társas kapcsolatai is mintha leszűkültek volna. Az, hogy az 1925-ben alakult Párisi Magyar Egyesület felé nem tájékozódott, még csak érthető, hiszen tudható volt, hogy annak működését az otthoni kormány támogatja. S nem meglepő az sem, hogy a munkásmozgalom nemrég indult hetilapja, a Párisi Munkás (1924-1937) sem keltette fel az érdeklődését, hiszen - mint láttuk - a Vörös Újság budapesti, majd bécsi évfolyamai sem vonzották. Távol tartotta magát az 1925 május elsején, az Emberi Jogok Magyar Ligájának égisze alatt újrainduló Köztársaság című hetilaptól is, amelynek radikális szellemisége közel állt gondolkozásához, s amelynek szerkesztéséből üzleti mentora, Diner-Dénes József (lásd a 123. levél bevezetőjét) is
