Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Alkotó magány és művészi tájékozódás, Feldafing - Berlin (100-121. levél)

hűdésben meghalt, Nina egyik ismerőse ugyanígy, teljesen egészséges volt, épp akkor történt, amint elutazáskor a kupéba beült. Boldog halál. Ölellek Benneteket Mama 1 Kerül, amibe kerül (fr.). 2 Haberfeld - igazgató a Nasici Rt. budapesti központjában. Egy világháborús hír kapcsán már felbukkant neve a korábbiakban, lásd 56/4. jegyzet. 3 Az író jó híreiből ekkor még csak a Sovány és sohasem fog meghalni írásának megjelenése volt bizonyosnak mondható: Er ist mager und wird nie sterben. Der Sturm aug., 8. sz. - Utánközlése: Kék üvegfigurák. Bp. 1997. (Déry Archívum 2.) 4 Dr. Berger - nem tudni, melyik Bergerről van szó: a 109/1. jegyzetben említett fogorvosról, vagy a Wesselényi u. 13-ban működő Berger Rezső, illetve Berger István ügyvédek valamelyikéről. 119 A következő levelek már a párizsi utazás előkészületeinek híreivel vannak tele. Mindenekelőtt a testi-lelki regenerációra kellett a távozóknak gondolni, hiszen idegenben, az új beilleszkedés hónapjaiban nehéz fájó derékkal és bicegő lábakkal helytállni, - nem szólva a gyógyítás ismeretlen, esetlegesen a németországinál magasabb költségeiről. - így esik a választás a Feldafingtól nem messze eső Kohlgrub gyógyfürdőre, amelynek iszappakolásairól mindenki a legjobbakat mondta. S természetesen elő kellett teremteni az utazáshoz és az új élet beindításához szükséges anyagiakat, amelyekbe egy jelentős összeggel - JHermann bácsi is belesegített. Erre a gesztusra külön is fel szeretnénk hívni a figyelmet. Nemcsak az ajándékozót, hanem azt a liberálisan gondolkodó zsidó réteget is jellemzi, amely azon túl, hogy családszerető, nem ragaszkodik mereven a fiatalokkal kapcsolatos saját terveihez. Ha az ifjú megmakacsolta magát és megy a saját feje után, ám legyen. Dehogy választja a hirtelen haragú kitagadást - mint ez bizonyos hazai körökben sokszor szokás volt -, helyette kivár és meggyőződik arról: nem a másiknak volt-e igaza; s ha halvány reményt lát erre, nem sajnálja nézeteinek felülvizsgálatát, sőt segíti az érdekeltet a választott célok, tervek megvalósításában.