Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Alkotó magány és művészi tájékozódás, Feldafing - Berlin (100-121. levél)

Most jön egy új lakásrendelet, amitől már előre reszketek. A lapokat, az adót, a világítást, a villamosáramot és a gázt minden hónapban emelik. Kalkulálni képtelenség, csak egyre rosszabbul kénytelen élni az ember. A papírjaim már nincsenek is a bankban, mivel amúgy sem adnak már lombard-hitelt, és csak magas letéti költséget számolnak fel. Most volt egy óriási bessz, sajnos egyáltalán nem volt készpénzem, hogy vásárolhassak valamit. Mindig így járok. A szép idő kiadós náthát hozott rám, úgyhogy mindjárt le is fekszem. (Lázam nincs.) A húsvét nagyon unalmas lesz, mivel szegény Mamát mégsem hagyhatom magára. O, Auli

2 meg én, mint három párka ülünk majd mogorván egymás mellett. A kisunoka

3 aranyos. Ezzel nekem is adósok maradtatok. Szép dolog! Mégis ölellek Benneteket egyelőre még Mama Bpest, 23. III./29. 1 Lásd 39/4. jegyzet. 2 Máskor: Euli - a Rosenberg család házvezetőnője, lásd 62/8. jegyzet. 3 Rosenberg Erzsébet — az első unoka a családban. Apja: Hermann bácsi fia, Gusztáv. 114 Budapest, 1923. ápr. 9. Kedves Tiborom. Két Hozzád írt hosszú levelet, tegnap és tegnapeléítt írtam őket, széttéptem, mert annyira boldogtalan és izgatott voltam, és talán túl erősen érzékeltettem bennük ezt a hangulatot. Az oka Jenny közlése volt, azzal jött vissza Zágrábból, hogy Te valami horribilis összeget akartál kölcsönkérni Leótól. így áll a dolog. Jenny Leó távollétében járt az irodájában, ott látta a Te leveledet, és elolvasta, miután ráismert az írásodra. Leó fel volt háborodva, a becsületszavát akarta venni, hogy nekem nem mond el semmit, ő viszont nem adta, megfontolván, hogy jobb, ha felvilágosít az anyagi helyzetedről.' Szörnyen boldogtalan vagyok, hogy megint ilyen undorító eszközhöz folyamodsz, rokonokat és ismerősöket pumpolsz meg, azonnali visszafizetést ígérsz, anélkül, hogy biztos kilátásod volna arra, hogy megtartsd a szavad. Könyörgök, Tibor - ne csússz le megint a lejtőn, hogy aztán elveszítsd minden erkölcsi tartásodat. Gondolj a Tieidre, arra, hogy milyen szenvedést kell Olgának és nekem kiállnunk. Az én régi sebeim még nem gyógyultak be, megmaradnak továbbra is, s a legkisebb izgalom is teljesen deprimál. A sors megtört, többet már nem tudok elviselni. Hiszen oly szívesen segítenék Neked, hogy a tehetségedet kibontakoztathasd - de ha elkezdem eladogatni a papírjaimat, azt a keveset, amim még van, máris a vég kezdetén találom magam, és nincs senkim, idehallgass, senkim, aki segítene rajtam. Hermann a saját gyerekeinek nehezen ad, rólam és Georglról tudni se akar többé, a legjobb bizonyíték rá, hogy Georgl fog-