Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Alkotó magány és művészi tájékozódás, Feldafing - Berlin (100-121. levél)

az ujjából a leghihetetlenebb vicceket. Egy csöpp derű oly jót tesz az embernek. És a derű az, ami most a leginkább hiányzik az emberekből. Vidámak azok tudnak lenni, de derűsnek most tulajdonképpen senki sem derűs. Mi öregek, persze többnyire magunk között is vagyunk. Az egyiknek a dereka hasogat, a másiknak a válla fáj, az ember rosszul lát, nem hall jól, van, akinek a gyerekeiből nem jut semmi más, csak csalódás, hálátlanok, nem gyengédek etc. etc. így gubbaszt az ember a másik mellett és köt és köt és köt. Már moziba sem járunk. Egy ülőhely már százakba kerül. De elhatároztam, hogy Münchenben elmegyek Veletek színházba és moziba. Mit szólsz hozzá, hogy Horvát

4 édesanyja meghalt? Azt mondják, önfeláldozóan ápolta. Ha majd egy kicsit múlóban lesz a gyász, odaadom neki a hozzám írt versedet fordításra. Vili azt írta az édesanyjának, hogy nagyon tetszik neki a regényed. Megígérted, hogy írsz valamit róla. - Olga nagyon megnyerte Schwester Hedwig tetszését. Add át neki az üdvözletem. Ölel Benneteket a Te öreg Anyád. A levél mégis kiadós. írjál már egyszer a Nagymamának. Bpest, 23. IE/24. 1 dr. Berger Ferenc (V kerület Deák Ferenc tér 14.), fogorvos. 2 Andor - Grosz Andor (lásd a 22. levél bevezetőjét), az író ifjúkori barátja, a Putna fakitermelő vállalat szolgálatába lépett s annak várvízi, majd gyergyóvárhegyi telepein dolgozott. Várvíz - kis falu az egykori Bihar vármegyében, 40 kilométerre Nagyváradtól. Gyergyóvárhegy nagyközség az egykori Csík vármegyében, 30 kilométerre Csíkszeredától. Ma mindkettő (Várvíz, Subcetate) Románia területén. 3 Kunody Leó (lásd 36/3. jegyzet) és felesége. 4 Horvát Henrik - lásd 76/5. jegyzet. 110 OS Budapest, 1923. márc. 9. Kedves Tibuli, drága Olga. Nem volna értelme mindenkinek külön írni, a közlésre érdemes dolgok végül is alig elegendők egyetlen levélre is. Nagyon szomorú vagyok az újbóli megbetegedésed miatt, Olga, végtelenül sajnállak, mivel élénken el tudom képzelni, milyen türelmetlenül fekszel az ágyban. Még pontosan emlékszem a saját érzéseimre, noha nekem még nagyobb személyzetem is volt, mint Neked, ha olyan szeretetteljes nem is. Mindenesetre annak idején a gyerekek is nagyon idegesítettek, ha beteg voltam, mert - szó ami szó - elég rosszak voltak. Hogy valamelyest megédesítsem betegeskedésedet, küldök 5000 magyar Kr-t, Tibor vásároljon érte valami finomat. Most feltétlenül jobban is kell enned. Aztán meg kell majd nézetni orvossal, hogy a lázad valóban influenzától van-e, nincs-e mégis más oka. Szörnyű nekem ilyenkor, duplán szörnyű, hogy nem lehetek Nálatok. Hiszen még ha a fizikai erőm nem sokat ér is, jó tanácsot mégis adhatnék, s még szórakoztathatnálak is.