Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

Dr. Déry Károlyné Budapest VII. Wesselényi u. 13. Bécs, 1922. jún. 5. Drága Mamus! A leveledet pillanatnyi felindultságodban és rosszkedvedben írtad - ezért arra szorítkozom, hogy néhány száraz tényt szembehelyezzek indokolatlan haragoddal. Es még csak annyit jegyeznék meg, hogy a levelemben nem tettem Neked szemrehányást a ErancisnéV tett látogatás miatt, csak - talán egy kicsit idegesen — egyszerűen azt kértem Tőled, hogy az írásaimnak általában ne keress protekciót, és engedd el nekem a fölösleges látogatásokat. Olyan sok a munkám, hogy mind a személyes kapcsolattartásban, mind levelezésben és rokonlátogatásokban csak a legfontosabbaknak tudok eleget tenni! Francis kedves ember, de ráértem volna később megismerni, amikor már lett volna ideje meglátogatni engem. Éppígy fölösleges képmutatás lett volna, ha kimegyek a vasúthoz Hermann bácsi elé, minek, miért? Szolgálatot tettem volna ezzel neki? Vagy olyan viszonyban vagyunk egymással, hogy feltétlenül látnom kell őt háromhavonta? Jót nevetett volna rajtam! Természetesen gondoltam rá, hogy mit fogsz csinálni nyáron, de az együttlétünkkel kapcsolatban semmi ilyesféle tervem nem lehetett, mert még ma sem tudom, hol leszek négy hét múlva. Nem szórakozásból utazom Németországba, hanem, mert oda fogok áttelepülni. Nem azért utazom el, hogy „őrült sok pénzt" adjak ki, hanem, mert lakás híján nem tudnék szeptembernél tovább Bécsben maradni (mivel itt nem lehet lakást kapni), azért utazom oda, mert Bécs ma drágább, mint Németország, azért utazom oda, mert üzleti ügyeim vannak ott, és még ezer más olyan okból, amit majd személyesen mesélek el Neked, elmagyarázom etc. Mivel azonban ma még nem tudom, mikor szólítanak az üzleti ügyeim Németországba - most-e vagy csak később —, nyárra sem tudok tervezni, ezért nem is írhatok róla. Majd ezt is megbeszéljük személyesen. Végül még egy félreértést akarok eloszlatni: az áttelepüléssel kapcsolatban. Úgy látszik, azt hiszed, hogy a saját lakásunkba költözünk át saját bútorokkal. Albérlők vagyunk, Mamuskám, és ma nem olyanok a viszonyok, mint húsz évvel ezelőtt Szegeden. Az alsó lakást most festik ki, a bútorok egy részét vasúttal szállíttatjuk, a többit fuvar viszi. Szerdán és csütörtökön egyáltalán nem fogunk tudni itthon aludni, mert a mostani lakásban nem lesz ágy, a lenti ágyakon meg a háziúr lánya és egy nőrokonuk alszik, ők intézik a költözködést. Villanyt fognak szerelni, a fürdőszobát átalakítják konyhának, vízvezetéket szerelnek be: egyszóval csupa olyasmi, ami legalább nyolcnapos rumlival jár (ami csak holnap kezdődik). Akkor nem fogunk tudni itthon enni és így tovább - ettől akartalak megóvni! Vagy talán azt gondoltad, hogy meg akarok szabadulni a látogatásodtól! - ez egyenesen nevetséges! Nincs értelme, hogy sokat írjak erről, amikor nyolc nap múlva személyesen találkozunk! és mindenről jól kibeszéljük magunkat! Csütörtökön, legkésőbb pénteken tudom Neked meg-