Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

Amikor Déry a fenti sorokat postára adta, nem gondolhatta, hogy azok milyen vihart kavarnak. A bécsi meghívással kapcsolatos gondok közepette újra fellobban a mama féltékenysége menye iránt, - majdnem olyan hőfokon, mint egy évvel korábban, a házasság utólagos bejelentését követően. Bécs, 1922. máj. 5. Drága Mama! Nem gondoltam volna, hogy az édesanyámmal nem beszélhetek őszintén. Három hónapja írom Neked egyfolytában, hogy gyere, minden levélben írom, mennyire örülök a viszontlátásnak - és a következtetés, melyet mindebből levonsz, ez: szerinted kosarat adtam Neked, és a látogatásod teher számomra. Ez annyira képtelen, hogy már-már komikus. Köztünk soha nem került szóba — tavaly sem! -, hogy nálunk lakj, és éppen azért nem, mert számunkra szinte fizikai lehetetlenséget jelentene, Neked pedig állandó kényelmetlenséget és kellemetlenséget. Ezt Budapestről nem tudod olyan jól megítélni, mivel nem ismered az én munka diktálta életrendemet és az itteni körülményeket. Az embernek néha órák hosszat kell rohangálnia, mire élelmiszert kap: én azért említettem ezt először a pár héttel ezelőtti levelemben, mivel úgy gondoltam, esetleg foglalkoztat a gondolat. Amikor aztán a válaszodból megtudtam, hogy nem egyszerűen foglalkoztat a dolog, de kifejezett kívánságod, akkor részletesen és őszintén leírtam a körülményeket (még most sincs cselédünk!), de mindjárt meg is jegyeztem, mindent megfogok kísérelni, hogy ennek ellenére úgy rendezzük el a dolgot, hogy nálunk aludj. Ha ez mégsem menne, írtam, akkor szerzek Neked a közelben lakást, valahogy lesz. Es csak azért nem ajánlottam fel Neked rögtön a levélben, hogy fizetem a szállást, mert jelenleg nem teljesen biztosak az anyagi viszonyaim, és nem akartam olyasmit ígérni, amit nem tudok maradéktalanul megtartani. De elhatároztam, hogy erről nem írok, hanem, ha majd arra kerül a sor, kifizetem, és ha nem is az egészet, akkor legalább nagy részét. De hogy a levelemre ilyen választ kapok, arra még álmomban sem gondoltam. Arról is meg vagyok győződve, hogy a leveled csak pillanatnyi rosszkedved következménye volt, és olybá veszem, mintha meg sem írtad volna. Mint ahogy azt a némiképp szarkasztikus megjegyzésedet is az Olga születésnapjával kapcsolatos bőkezűségemről - ami valójában annyi volt, hogy kesztyűre, övre és egy kiskabátra való gyapjúra, ő maga fogja megkötni, összesen 25 000 Kr-t adtam neki, tehát kis híján éppen annyit, mint amennyit négy nap alatt költünk evésre. (Teljesen eltekintve attól, hogy már nem is volt kesztyűje.) Mivel, ahogy mondtam, meg vagyok győződve róla, hogy a levelet pillanatnyi rosszkedvedben írtad, Olgának meg sem mutattam, minek férkőzzenek félreértések a kapcsolatotokba! Szóval biztosan várlak, és remélem, Mamuskám, egy hangulat miatt nem teszed meg velem, hogy megtagadod tőlem a látogatásodat. Annál is inkább, mivel az a szándékom, hogy június elején Németországba utazzam, és egyáltalán nem lehetetlen, hogy akkor a bu-