Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

Március vége-április eleje: a magyar avantgárddal való szembesülés időszaka. Az író közeli barátságba kerül Kassák Lajossal - egyetértő és tisztázó vitákkal töltik együttléteiket. S ezekre Déry „filológiailag" is készül: lelkiismeretesen tanulmányozza a MA 1916 óta megjelent évfolyamait, hogy a mozgalom egészéről és történetéről is hiteles képet kapjon. A mérleg, amelyet egy Kassákhoz írt nyílt levélben s két hosszabb tanulmányban fogalmaz meg, időtállónak bizonyul. Kiindulásként törekvéseik azonosságát hangsúlyozza: azt, hogy mindketten „emberszeretet"-en nyugvó művészetet akarnak, amely „új erőre, tökéletesebb rendekbe és szebb boldogságba" van hivatva „rázni az alvadt vagy tépett lelkeket". Ám Déry szerint e törekvések nem érhetik el a céljukat, ha a forradalom nevében létrehozott alkotások erőszakosan felrobbantják a nyelv ősi szerkezetét, mert ha ilyen módon „értelmetlenül fejezem ki értelmemet, kaotikusan a bennem rejlő káoszt, senkire sem fogok tudni hatni". Ezt a megállapítást ugyan Kassák dadaista törekvéseivel kapcsolatban fogalmazza meg, de ugyanerre a következtetésre jut a MA „aprószentjeidnek verskísérleteit vizsgálva is. Kassák pályakezdő, expresszionista költészetéről viszont a legnagyobb elismeréssel szólnak e tanulmányok. Déry a magyar kritikában elsőként tesz kísérletet leírására és magyarázatára. Mély beleérzéssel s értő elemzéssel tárja elénk e versek gondolatiságát, szimultaneitását, asszociatív erejét és nyelvi megjelenítésük sajátosságait. Módszerét, megállapításainak szellemességét jól illusztrálja egyik kulcsfontosságú megállapítása Kassák költői képeiről: „Az a fantázia, amely ezeket a képeket vetíti elénk, idegenebb nekünk, mint más költők (szintén idegen) fantáziája: absztrakt fogalmakat húsos és ragyogó testekbe ölt, a konkréteket pedig absztrahálja éteri tűze, s ebbe a fölfordultan elképzelt világba úgy vezet be bennünket, oly magátólértetődöttséggel s minden nyelvi előmagyarázat nélkül, mintha a világ teremtésétől fogva tényleg így volna minden, és így volna rendjén." Lásd 83/1. jegyzet. - Kassák és Déry kapcsolatának részletesebb összefoglalását lásd A saját útját járó „tanítvány" című tanulmányunkban. In: B. F.: D. T. úr feleletei, avagy a befejezett mondat. Bp. 1994., 9-24. Ebbe a termékeny szellemi műhelybe - amelynek ugyan legfeljebb csak néhány apró utalásnyi visszfényét látni a mamának írt levelekben - robban bele április végén Hermann bácsi feleségének, Nina néninek a látogatása, amely hosszú hetekre megzavarja az alkotói nyugalmat, - de az otthon maradtak életét is. OS Bécs, 1921. ápr. 9. Drága Mamus! Szóval végre egy levél, amelyből viszont sajnos arról értesülök, hogy mindkettőnk egy-egy levele elkallódott. A szalonnát és a bejglit megkaptam a Nénitől - már nyugtáztam is! -, zsírt viszont nem kaptam az utóbbi hetekben. (Valószínűleg tévedésből is írtál zsírt szalonna helyett!) Azt, amit az elkallódott levelemben írtam, most nem tudom megismételni, mi-