Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

meg tortákat küldj. Most nagyon jól élünk, egy kitűnő kis vendéglőben kosztolunk Döblingben, s megvan minden egyebünk is, amire szükségünk lehet. Akkor most a leveled fő kérdésére! Főleg az ellen vagyok kénytelen tiltakozni, Mamuskám, hogy a kérésemmel - könnyítsd meg a gyerekeid életét - (azt sem tudom, pontosan így fejeztem-e ki magam!) szemrehányást akartam volna tenni. Meg vagyok róla győződve, hogy ha még egyszer átfutod a levelet, magad is látni fogod, hogy ez nem így van, és hogy az óhajom lényegében arra irányul, Neked magadnak könnyítsd meg a dolgod azzal, hogy az életet kissé derűsebben fogd fel, velünk pedig, „a gyerekekkel" csak mint érvvel hozakodtam elő. Ami a leveledben a leginkább foglalkoztat, az a saját Magadon, az egészségeden való értelmetlen spórolás. Kétségbe ejt tudnom, hogy fűtetlen szobákban vagy szobában élsz, s hogy nem eszel rendesen. Bárcsak sejteném, mivel tudnék Rád hatni, hogy abbahagyd ezt ezt az őrültséget! De hát a leveleket elolvassa az ember, elfelejti a szavakat, s azonkívül máris olyannyira meggyökeresedett, mozdíthatatlan argumentációt tartasz készenlétben, hogy már-már attól tartok, bármit írok is, teljesen eredménytelen. Mamuskám! Az Isten szerelmére, ne tedd ezt, hiszen az az 1—2000 Kr, amit ezzel havonta megtakarítasz, az csak pénz — méghozzá milyen kevés pénz! - az egészségeddel szemben. Abszolút nem értem ezt, és kétségbe vagyok esve. Nem értem, hogy lehet szükséged havi 23 000 Kr-ra, amikor fél évvel ezelőtt legfeljebb 15-16 000 kellett, egy fővel több volt a háztartásban, s amikor Hermann most mégiscsak fedezi Georgi eltartását. Hogy írhatod akkor, hogy a kiadások 2/3-át, vagyis 15 000 Kr-t Georgira költöd. Hogy lehet az, amikor mi meg itt Bécsben, ketten, úgy, mint Ti, lényegesen kevesebbet, maximum 10 000 Kr-t költünk, dacára annak, hogy itt minden majdnem a duplájába kerül, mint ott. Most mindennap eszünk húst, gyakran napjában kétszer is, négyszer vagy ötször annyi lakbért fizetünk, mint Te, naponta rendesen befutunk vagy 15°-ig, csak villamosra naponta 20-30 Kr-t adunk ki, ötször eszünk naponta, háztartásunk nincs, vagy csak részben van, úgyhogy ezért a panzió hasznát is mi fizetjük meg, és mindennek ellenére kevesebbre van szükségünk, mint a Te kiadásaid fele. Ismétlem, annak ellenére, hogy az árak kétszer olyan magasak, mint Budapesten, hiszen egy tojás 14 Kr-ba kerül, a hús 260-ba, a vaj 340-350-be, a sonka vagy szalámi 700-ba, a villamos 5 Kr, a krumpli 16 Kr etc. És még egyszer mondom, most nagyon rendesen étkezünk! Csak a fa drágább ott állítólag valamivel, 310 Kr, de nekünk - Olga szobájában van fűtve - nincs szükségünk többre mint 100 kg-ra 8-9 naponként, holott a szoba nagyobb, mint a Tied otthon. - Mindent összevéve, nem értem, hogy lehet az, hogy ilyen reménytelenül sokat költesz, s égnek áll a hajam, ha csak elképzelem, hogy mégis fagyoskodsz, és hideg a szobád. Ez egyszerűen képtelenség! Nézz egyszer utána, Mamuskám, mennyit adsz ki élelemre, fűtésre, mosatásra, cselédre, világításra, egyszóval a szó szoros értelmében vett háztartásra - és számolj utána, nem csap-e be az Erzsi', különben a dolog abszolút érthetetlen. Milyen egyéb kiadások vannak még benne abban a 23 000 Kr-ban, és mennyit adott Hermann Georgira? Abszolút nem értem az egészet, Mamuskám, olyan boldog lennék már, ha én is hozzájárulhatnék valamicskét a háztartásodhoz, de egyelőre még néhány hónapig türelemmel kell lenned, amíg elhelyezem a regényemet.

2 Az utolsó másolatokat éppen most küldtem el Németországba és Olaszországba.