Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Berlini kísérletek - A végtelen puszta

Az Alfbldön keresztül vezető út nyolcvan évvel ezelőtt nem volt olyan veszélytelen, mint manapság, és az utazót néhány huszár kísérte. Ki tudja, nem lett volna-e kénytelen rásütni pisztolyait különben a betyárokra, a puszta lovas rablóira, kiknek alakját még a messzi távolból is láthatta! A veszély ellenére vagy talán éppen, mert az vonzotta, az utazó fölöttébb elragadónak találta az Alföldet, és feleségéhez írt levelében lelkes szavakkal számolt be róla. És ez a német utazó nem volt akárki, maga is a puszta gyermeke, a toliforgatás mestere volt, és már látott a világból ezt-azt. A birodalmi gyűlésben a porosz meghatalmazott volt ő, Otto von Bismarck-Schönhausen úr.

Még ma is olyan az Alföld, amilyennek Bismarck látta egykor Az a kis civilizáció, melyre mi emberek oly büszkék vagyunk: a vasút, a gépkocsi, a repülőgép mit sem változtattak jellegén. Kivált fenséges nyugalmán nem. Az embert csupán egy órányi vasútazásra a füstölgő nagyvárostól, Budapesttől, máris egy olyan Alföld veszi körül, amelyben megfeledkezhet róla, sőt meg kell róla feledkeznie, hogy létezik egyáltalán olyasvalami, mint nagyváros. Az évszaktól függően végtelen zöld, sárga, barna vagy fehér rónaság tárul a szeme elé, búzamező, füves mező, vagy akár egyszerűen csak homok. Az Alföldnek vannak terméketlen szakaszai is, melyeket futóhomokbuckák fednek Többször megpróbálták ezt a futóhomokot megkötni, például akácfák telepítésével, nem mindig sikerült. Ezeket a végtelen síkságokat csak egymástól nagy-nagy távolságra szakítják meg emberlakta települések, mégcsak nem is falvak, hanem majorságok, melyeket a magyarok „tanyának” neveznek, és amelyek általában csak egyetlen nagy család hajlékául szolgálnak. A templomtorony ritka látvány az Alföldön, és a pusztai emberek kalapot emelve hosszan néznek utána, amikor délben hosszan és tisztán zeng a harangszó a levegőn át. Az alföldi levegő messzire és biztosan viszi a hangot.

Az alföldi emberek még ma is úgy élnek, mint ahogy századokkal ezelőtt éltek. Fő foglalkozásuk az állattenyésztés. Ménest, marhacsordát, juhnyájat, disznógulyát hajtanak ki a legelőre, és olyan férfiak őrzik őket, akiknek az apja, nagyapja és dédapja is ugyanezt csinálta, és ugyanúgy, ugyanazzal az erkölccsel, szokásokkal, ugyanazon örömökkel és bánatokkal, mint emezek. Az Alföld a pásztorok vidéke, népe pedig pásztomép. A puszták fiaiban a magyar faj igazi fiait pillanthatjuk meg, jóllehet éppen ama Tisza menti város, Szolnok körül, melyet Bismarck látott, egy olyan emberfajta is megtalálható, amely a jászok és kunok, a magyarokkal rokon népek vonásait viseli: ezek a rokon népek néhány századdal a 896-ban történt honfoglalás után a tatárok elöl kerestek menedéket országunkban. Az Alföld fiaiból egészült ki a régi hadsereg nem egy bátor alakulata, például a k. u. k. 68-as szolnoki gyalogezred, mely a világháború némelyik nagy csatájában vállvetve harcolt a német------------ 93 ------------