Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Berlini kísérletek - Nagyjaink üzenetei a túlvilágról
. Vâ-ftyy<z,tsij£ ăxanetet a. beriséget öntöttem ki. A mester a hatalmas teremtő volt, ő bányászott ki különféle fémeket, készített öntőformát. Szépen sikerült, ám senki sem lelte a hozzá való harangnyelvet, melyet az emberiség még máig hiába keres, és így szól: - Hát nem elfelejtettem! Pedig még a harangnyelvet is megalkottam, és a Concordia szóval jelöltem meg: - Legyetek egyek! Legyetek egyek! Legyetek egyek! Ezek azok a szavak, amelyeket mintha nem értettek volna meg: ki-ki magának csinál harangnyelvet, ki-ki a saját kezével csalogatja ki a harangból a hangokat, melyek sosem formálódnak majd harmóniává, sosem lesz eggyé zúgásuk. - Értitek most a harangot? Én magam vettem a kezembe a harangnyelvet egykor, s csalogattam ki vele az igaz hangokat a harangból - most halljátok a rég lecsengett zengzet visszhangját ám sosem hívja életre a visszhang ismét a hangot Ezt jelenti a ti ünnepetek, amivel elpusztíthatatlan emlékművet emeltek a történelemnek, mivel a világ csak akkor ismeri fel az igazi értéket, amikor az már rég lecsengett. Schiller.” Heinrich Heine 1860. II. 21-én szólíttatott fel Heinrich Heine materializációra, melynek azonnal eleget tett. (D. Homung) „Te vén anyámasszony katonája! Csak akkor keresel meg, ha kell valami? Várj csak, majd jól kiporolom az irhádat. Heine. Kérdés: Mivel akarsz ma debütálni? Válasz: Legszívesebben a fejeteken táncoltatnálak mindannyiotokat, és a te szent válladon egy széklábbal ütném a taktust, sajnos már nem nagyon van erőm hozzá. Heine.” Minthogy Heine csak sötétségben képes materializálódni, elsötétítették a szobát. A médium a díványon ült, mellette v. F. báró és K. udvari énekes, a többi uraság a dívány előtt álló asztal körül székeken foglalt helyet. Heine azonnal hozzávágott a fejemhez egy díványpámát, majd a dívány mindkét lábával erősen kopogtatni kezdett: kívánságra nevének betűit kopogta ki, közben kopogásának ereje és sebessége fokozódott. A jelenlévők óhajára a megtévesztésig utánozta a fafűrész, a gyalu zaját, a cséplés ütemét, amikor négy, három, kettő, majd egy személy csépel, hogy a kádár hogy veri csapra a hordót stb. Önszántából kikopogta a díszmenet és a Dessaui induló taktusát. A következő napok egyikén Romanzerójáról kérdezték Heinét. „Valóban nem voltatok képesek rájönni, hogy a Romanzeróhoz írt utószóban olvasható hitvallásom mindenestül szelíd szavakba burkolt gúny? Képes arra az ember, hogy az egyik pillanatban jámbor hívő legyen, a másikban pedig már gúnyolódjék a legmagasztosabbon - összeegyeztethető ez? - Nem! És mégis megtaláljátok mindkettőt a Roman zero utószavában. Hitvallásom------------ 86 ------------
