Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
A szürrealizmus vonzásában - Kolumbusz megérkezett az „Új Földre”
a« . (Íé/ ^íá^ff Ú7*&v közeledik a nagy utazó felé. Meg akaiják támadni. De Kolumbusz megnyugszik, észreveszi, hogy egyetlen fegyverük a hang. Az egyik kocsonyából van, a kocsonyán szőr, ú-hangon bőg, s heves taglejtései szét- fröccsentik önnön létét a környező valóságra. - Punalua vagyok - mondja Kolumbusznak. Kolumbusz nem érti. - Egy ember - mondja. Kolumbusz nem hiszi el. - Ez a szó: Punalua, nem mond Önnek semmit? - kérdezi ravaszul. - Vulvára, poloskára s lueszre emlékeztet - feleli Kolumbusz. - Önnek nincs érzéke a modem mítoszok iránt! - Lehet. - Sok fiatal leányt ismerek, akik megértőbbek Önnél. - Babonázza meg őket! - mondja Kolumbusz. - De én vagyok az izzólámpa! - Nem érdekel. - Ha nem érdeklem, akkor minek jött az Új Földre? - kérdezi kesernyésen az állat. - Hogy kirúgjam innét - feleli Kolumbusz sötéten, s egyetlen tollvonással megsemmisíti fiatal életét. De már a másik oldalról közeledik a másik támadás, a szégyenkező hárfamadár, farkával nagy port ver fel, s imigyen kurrog: „Magyar zenebarát, ha megvásárolod Kodály Psalmus Hungaricusknak partitúráját, vagy zongorakivonatát, tudd meg, hogy ezzel idegen állam iparát segíted elő, idegen kiadó gyűjti zsebébe filléreidet, hogy a honoráriumok lefizetése után maradó összegből üzemét még jobban és még jobban kiterjeszthesse.” - Miért fáj ez neked lelkes hazafi? - gondolja Kolumbusz, de nem jut szóhoz, mert „itt van a fiatal generáció, a magyar kultúra jövendő diadalainak méltó letéteményese, s most készül magába fojtott keserűségével külföldre menni, lelkében megalázva idegen portán kopogtatni...” Nem olvastam Önt már a Barcs és Vidéke c. sajtóorgánumban? - kérdezi Kolumbusz. - Micsoda? - ordítja a hárfamadár: „kötelességünknek tartottuk a tizenkettedik órában figyelmeztetni Önöket, mert ha még most sem tesznek semmit a modem muzsika szent ügyéért, a szégyenérzés, ami ma a mi lelkünket futja el mindezek kimondásakor, pirosra fogja festeni az Önök orcáit is még egyszer, talán nem is olyan sokára. Eljő majd az idő...” Kolumbusz elaludt. Rossz álom kinozza. Azt álmodja, hogy az Új Föld vezércikkében osztályművészetet követel, míg a programcikkben tiltakozik az osztályművészet ellen, hogy a vezércikk meg akarja semmisíteni az eddigi kultúrát, míg a programcikk az eddigi kultúrára akar építeni. - Figyelmeztetnem kell őket, hogy itt némi ellentmondás van - álmodja Kolumbusz, s álmában kezet szorít a többi, jóindulatú bennszülöttel. 48
