Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Naplójegyzetek 1925-1937 - Mallorcai szép napok. Déry Tibor két élete, 1934/1936

szik: 1934 júniusában Déry „lecsapta” Vas István kezéről korábbi, több éven át kitartó partnerét. Ám ez a kissé túlsarkított állítás csak félig-meddig igaz. S nemcsak azért, mert az új kapcsolat érdekében Nagy Etel nem vállalja a szakítást, hanem azért is, mert Déry sem hajlandó írásszenvedélyét alárendelni új vonzalmának. Vagy nézzük fordítva? Hogy ti. Déry azért „menekül” az írásba, mert ez a kapcsolata sem tud „hagyományos” formában kiteljesedni? Amit ráadásul az is akadályoz, hogy vetélytársához egyre inkább baráti szálak fűzik, s ezért nem vállalja a vele való nyílt konfrontálódást. Marad tehát a távolságtartás, amelyet ugyan olykor nagyon is reális együttlétek szakítanak meg, de amely alapjában véve egy petrarcai jellegű szublimálódás felé tart - A befejezetlen mondat Krausz Évijének az alakjában. Aki a regény szuverén közegében az eszmékért való messianisztikus lobogás, illetve az egyéni érzelmek szektás megtagadásának a képviselője

Hogy ebben a képben mennyi a valós élményfedezet? És mennyi a megtapasztalt elutasítás indokainak tapintatos átformálása a korban, illetve az egykori mozgalomban általánosan létező szektárius magatartásformára - ezt ma már lehetetlen eldönteni. Egy bizonyos: az író számos megnyilvánulásában, s bizony igencsak sűrűn szembesülhetett vele.

Úgy érzékeljük ugyanis, hogy a szorosan vett magánélet ellentmondásai mellett az egyre határozottabban tapasztalható rossz közérzet eredendő okait, s egyben a jegyzetekben leírt svájci út indítékait - végső soron - a már érintett mozgalmi kapcsolatokban kell keresnünk.

A Mallorcából visszatérő szalonkommunista ugyanis - a maga erkölcsi indítású és idealista eszméivel - már hazai talajtérése első napjaiban szembesül a kommunista mozgalom „reálpolitikájának” szektás és szélsőséges megnyilvánulásaival. A kívülről jött „osztályidegennek” kijáró bizalmatlanságot és az első orrba ütéseket még türelmesen tűri, önmagának sem igen kívánja bevallani, ám hatásuk elől mégsem tud kitérni.

Az egyik ilyen esetről, a legnyíltabbról feljegyzéseiben is megkockáztat egy szűkszavú kijelentést: „Gondolat szerkesztése”. Tudnunk kell azonban, hogy e mondat mögött egy, a pártkörök részéről történt hivatalos felkérés áll, amely a népfrontos irányzatú lap irodalmi részének szerkesztését jelentette. A „próbaházasság” azonban látványos kudarccal végződött. A jelölt nem értett egyet a pártvezetést képviselő főszerkesztő, Vértes György konzervatív vagy éppen nyíltan szektás nézeteivel és ízlésével, aki túl liberálisnak találta Déry szerzőit és elképzeléseit. Ám, ha írásról van szó, Déry ekkor és ebben a kö299